Haiku versek az ölelésről

percnyi ölelés -
majd hónapot fúj közénk
a viharos szél

két ölelés közt
egyetlen éjszakában
egy egész élet

köréd hajolva
zárójelként titokban
fogva tartalak

messzeségünkben
karnyújtásnyivá tesz a
lélek-jelenlét

mindig van egy ok
hogy hozzád bújhassak és
én megtalálom

erőtlenségem
csak arra jó szorosan
hozzád bújhassak

ölelésünkhöz
tapad kis indáival
felkúszó vágyunk

Összegyűrt lelkem
karod alá simulva
öleléskérés.

ölelésünkben
csak szívünk dobbanása
töri a csendet

hang nélkül súgtam
át mindent abban az egy
ölelésemben

nálad ébredve
ölelésedbe bújik
a hajnal csendje

Dörgésben félő
gyermek felett szívem nyit
ölelésernyőt.

egyedül vagyok
titokban ölelkezem
szereteteddel

reggel félénken
belém simult egy érzés
mosolyod ölelt

Ha ölelkezel,
a lelked borul bele
más karjaiba.

Minden ölelés
egy teremtéskeringő
- lelkeink tánca.

Mély erdő a vágy -
tündér ölelkezik egy
nagy öreg fával.

A bakancslistám
végére egy utolsó
ölelést írtam.

szívverésemet
a lélegzésed hangja
harsogja csak túl

a hajnal csendje
lett a legszebb muzsika
ölelésedben

úgy ölelkezünk
mint sűrű esőcseppek
üvegablakon

Lelkem adom rád,
míg karomba ölelem
fázó testedet.

Mezők illatos
csendjét hozta a szellő,
mikor átölelt.

válladra hajlok
mint fának friss hajtása
virágom leszel

ölelésedben
mint gyöngyhalász a vízben
úgy elmerültem

nagy viharokban
fedezéket találok
ölelésedben

legmélyebb bánat
gyengéd öleléseddel
örömbe olvad

tegnapi vággyal
a holnapi ölelés -
hunyó gyertyaláng

Zárt karom lakat,
kizár belőlem téged,
s magányra ítél.

Tárt karom kereszt,
rám szegezheted magad,
feszület leszünk.

A jégbe fagyott
szív is felolvad néha
egy ölelésben.

öleléseim
medréből menekülő
folyó a lelked

Mellettem ő áll,
gyökerünk összefűzve -
örök ölelés.

Aki nem ölel,
szívet tép, lelket öl el,
érzést tagad meg.

elolvadtam mint
a tavaszi hó - mikor
karodba zártál

Rám adtad sálad
bolyhának melegségét:
öleléseddel.