Haiku versek az őszről

lilába fordult
vadszőlő zöld levele
tegnap vörös volt

Cserháti tájban
kondenzcsík taglalja szét
az őszi eget.

Sárga levelek
kavarognak nagy szélben,
piros som virít...

Áttetsző fényben,
Őszi alma mosolyog,
Illata lebben.

Tavaszkék az ég,
még az ólomszín ősz is
mosolyra fakadt.

ősz színeiben
ébred a hajnal, finom
hűs mulandóság

Őszi hajnalon
két pille egymásnak súg
utolsó randi...

mint Párizsban az
ősz - muzsikál szívemben
egy kis halk sanzon

Csodálatos ősz
aranyló lombokat fest
a fák ágára!

szivárványgömbök
nyár hamvain őszharmat
színes cseppjei

Őszi Nap fénye
Harmatcseppen megcsillan,
Mint megannyi gyöngy.

Kezemben levél
Őszi dallamot zenél.
Élem a mesét...

Huncut kacajod
kergetőzik a hulló
falevelekkel.

Sorfalat állnak
a fák, díszőrség előtt
búcsúzik a nyár.

Kiborult az Ősz
festékes tálja, Isten
száz szín csodája.

Árnyas fák s bokrok
Közt fényfolyosón jár az
Őszi napsugár.

Ülök a parton
Októberi napsütést
Karomba zárom.

pillám se rebbent
levélke mégis szomszéd
kertjébe hullott

Színes leveles
patchwork takaróját már
készíti az ősz.

kezemhez ért az
őszi dér és könnycseppé
válik hirtelen

patanyomba hullt
diófalevél rozsdás
esővízbe fúlt

lombok közt rejtve
áll a fém - lámpaangyal
dércseppet sírva

hulló levelek
mint csontról lehulló hús
szomorú halál

Piros levelek
sárga bogyók díszítik
kertünk bokrait.

bakancsát az ősz
hanyagul ledobja a
kamra sarkába

Vártam az őszt, mert
bevackolva könnyebben
mereng az ember.

hullott levélszag,
ráncos fatörzsön moha,
életunt látvány

Szürkére mosott
égben tengerkék szemed
visszakívánom.

susog az őszi
szél, koppan egy dió, egy
varjú most boldog

bekopog az ősz,
reggeli avarszagban
beledidergek

tengernek hangja
még fülemben, most sáros
csizmámat nézem

Őszi, lanyha szél.
Piros alma csüng a fán...
Íze oly csodás.

tűzpirosban ég
a lombok üde zöldje
októberi szín

büszke ciprusok
bársonylepte dombokon
azúr ég alatt

míg szólt a nóta
ment a móka aztán a
csend leült közénk

egyetlen ízes
korty az Életből - jó bor
kupám emelem