Haiku versek az őszről

őszi avarra
a szél még rákavarna
színes réteget

Ősz ködruhája
akadt meg a dombon, a
szél bogozgatja.

levelek szállnak
puha ágyat vetnek az
álmos világnak

didergő vasra
párából szőtt gyöngypaplant
terít a hajnal

levelek közé
hullt tócsa tükrébe néz
sok csupasz faág

hideg szél fütyül
táncolnak az aranyló
levélcsillagok

Fákon hunyorgó
Őszi napsugár lelkem s
Szívem járja át.

Maga után húz
Fehér lehelet-felhőt
Ó! Megjött az ősz.

Pillangó se száll,
száraz kóróvá lett már
kedvenc virága.

ráhevert a köd
nyirkos homokba írt sok
száz patanyomra

mézédes nektárt
idéz egy sárguló lomb
alulról nézem

magányos tölgyfa
koronáját hullajtja
mégis büszkén áll

madárraj suhan
talpunk alatt rozsdálló
tétova neszek

halkan csöpög az
eresz egy-egy koppanás
rést üt az időn

szélkarmester int -
elsárgult levél csörög
gesztenye koppan

Tó tükre ringat,
álmaimat altatja,
nem maradt másom.

templomkertjében
rozsdaszínű levélről
rőt könnycsepp hullik

levél cipőmön -
tavaszi nyári múzsa
- őszi útitárs

elfogyott a nyár
színes foltokat gombol
a tájra az ősz

őszavar ropog
fönnakadt csöndem fülel
gesztenyefákról

homokot kavar
a szél csigaház roppan
a paták alatt

lehullt avarra
hever a hűvös este
éj takarja be

Rám telepedett
az ősz ónszürkesége
tölts egy pohár bort

szép az ősz még így
is, tépett, nyúzott, ázott
koldusruhában

Őszi illatot
Áraszt a mai reggel
Már nincs melegem.

Simogass lágyan
ahogy a nap melege
csordogál ősszel.

újra csendben a
nyüzsgő világtól távol
harmóniában

pihennek a fák
lombemlékek sírnak fel
ágaik között

Sápad már a Nap
glóriája, az arany,
matt-szürkére vált.

Pókhálószálból
szövi az Ősz az Élet
hűs szemfödelét.

őszi estéken
kabátban nézem hideg
fényed telihold

napfény hull lágyan
mogyoró cserjére, én
visszasírtalak

Hideg szél fúj itt,
sárgulnak falevelek,
kopogtat az ősz...

Pasztell színvilág,
szürkeség, ökörnyál száll-
búcsúszerenád.

Őszbe hajlik már
a nyár mosolyillatú
barackfaága.

ősznek köntösén
fehér krizantém ázik,
eltört cserépben