Sóhajról szóló haiku versek

felsóhajt a Föld
sebzett szíve szomjazik
a tiszteletre

Szállnak a felhők,
sötét, bús rajok. Velük
földi sóhajok.

sóhajom égbe
száll - vágyam oly régi már
nem szűnik csak fáj

Belesűrítjük
ezernyi fájdalmunkat
egy sóhajtásba.

lélegzetvétel s
sóhaj közt ki tudja már
mi a különbség

csak még egyszer ha
elkezdhetnélek... sosem
hagynálak abba

Nyárköszöntő kép.
A madárdalos liget.
Sóhajom hallik.

csak utoljára
még egyszer, szeretnélek
először látni

Tollpihe úszik,
Lég puha szárnyán libben,
Sóhaj a súlya.

őszi hajnalnak
szürke fátylában - sóhaj
ködcsendbe lapul

Pillantásodtól
elfogyó távolságok,
köztünk a sóhaj.

vállam a párnán
mint habkönnyű kísértés -
ajkadon sóhaj

Vers szómagjai
Szétszórva, szeretetet
Teremjenek csak

tegnap sóhaját
ma valóra válthatod
edzd akaratod

szökik a szép nyár
fakó fűszál sóhajtoz
lábai nyomán

Az öreg fa még
egy utolsó sóhajjal
virágot lehel.

Szenvedésednek
végső sóhaja halkult
örökös csendbe.

Sóhaja száll fel.
Égig kiáltana, de
beszélni nehéz.

szülőfalumba
vissza jár a sóhajom
miért mentem el

egy nyári virág
csenddé váló sóhaja
vázában maradt

Patakmenti fák
Ködbe mártott sóhaja
Mederbe hajlik.

Nagyszobákon át
Szúette csigalépcsők
Sóhaja bolyong.

egynéhány grammnyi
sóhajjal többet mutat
ma is a mérleg

Gazos udvarban
Rozsdaszínű kertkapu
Sóhaja bolyong.

csendes sóhajod
puha szellőrezdülés
lelkem húrjain

feszült emlékek
fájdalma az égboltról
sóhajt inhalál

Legszebb szavaid
sajátomként lehelem:
sóhajt a sóhaj.

egyetlen sóhaj
mint az eldobott kövek
szívdobbanása

Szélfútta sóhaj
mint szálló pitypang ernyő
fellegekben jár