Haiku versek a tavaszról

Viseltes kabát
mit tavasz felölt idén.
Van újra remény?

Minden virág egy
Növény lelke, melyet a
Tavasz ölel át.

mulandóságba
hullt cseresznyevirággal
tavasz született

Figyeld a rügyet,
fűszálat. Újrakezdi.
Teheted te is.

Kósza fénysugár
koszorút font arcomra.
Napom fénypontja!

Olvadó hóban
cseppnyi gondolat csillan:
- Víz leszek újra.

Kisüt a nap. De
csak előfizetőknek,
s a szűk elitnek.

fűszálak között
színpompás apró virág
dacol a faggyal

virít fű s avar
között néhány parányi
reménység szirom

ötszázhatvan év
tavasza múlt hogy látta
mandulafáid

Nap üde csókkal
Tavaszt lehelt a rétre,
Ébred a Világ.

tavaszt kongatja
lombos erdők harangja -
tőzikék nyílnak

Elvetetted a
sulykot Tavasz: mindenki
kikelt magából...!

cseresznyefáról
illatfelhő permetez
rózsaszín ostyák

tavasszal van úgy -
angyalok nem a mennyből
földből bújnak ki

hóvirág nyílik
vérszagú szélben térdek
imaszőnyegen

hegygerincekre
virágkoszorút hímez
a tavasz keze

tavasz szerelme
bársonyos puha selymes
bőre almahéj

Egy madár pittyen.
Érzed? Virágillatot
nemz a kikelet.

Bomló meggyvirág,
menyasszonyommá lett ma
az egész világ.

Helló március!
Fűhajad rövid, fiús
öled magot rejt.

Tavasz lábnyomát
virágokkal díszíti
szőnyegén a föld.

Minden bimbóban,
Nyíló virágban ott a
Tavasz csodája.

Tavasz dallamát
Fütyüli a kósza szél
Fák lombjai közt.

Éledő Tavasz
sivár poklából - lelkem
virágba borul

Rügy-gyermeküket
amikor szülik a fák
mennyire fájhat?

Itt van a tavasz!
Ébred az erdő, a rét,
medve kint marad...

lólányok érzik
a tavaszt - kortalan vágy -
vén ló udvarol

Csipetnyi tavasz
zsenge vadvirágokra
harmatot lehel.

Ősz van szívemben
avar s téli szürkeség
tavasz titokban.

Isten egyetlen
bimbót sem hagy tavasszal
kibontatlanul

Avar zörren ott
hol napsugár bontogat
apró szirmokat.

színes ceruzák
tavaszt rajzolnak égre
földre szívekbe

Itt van a tavasz!
Apró csodák születnek,
szerelmek nyílnak...

Lépteim előtt
hóvirág. Sóhajtottam:
- a remény örök.

Bájos árvácska,
Ünneplőbe öltözött,
Tavaszt lehelt ránk.