Haiku versek a tavaszról

Versben, olvad a
szilárd való. Tavaszban,
a hótakaró.

nem ismertelek
a tavaszod hozta el
az új életem

Buzgó imába
kezd lassan a természet,
Istent köszönti.

Láttam hullani
fagyott virágaidat
gyümölcstelen nyár.

Későn jött tavasz,
csak azért is virágzom,
de már nincs kinek.

fehér lovakkal
a körön - Napot játszom
középen állva

zsibong majd a kert -
duruzsolnak méhecskék
virág fülébe

Tavasz kopogtat.
Mosolyogna lelkem, de
nagyon hiányzol!

Még téli szél fúj,
De a tegnap lábnyomán
új élet sarjad.

Fák téli álma
Rügyfakadás, virágzó,
Napfényes tavasz.

Harmatos gyepen
mezítláb szalad az a
kislány, ki voltam.

Tavaszt remél a
japánbirs, tél előtt most
virágozni kezd...

Volt ősz és tél is.
Ma már a tavasz ébreszt,
virágzó meggyfám.

második tavasz
az ősz, illúzióim
mind átszínezi

szaggassa csak ősz
ruhátok - a tavasz majd
varr újat rátok

Derűs alkony száll,
a harmatos mezőkre,
elmúl a tavasz.

Frissen kaszált fű
illatát hozza felém
a reggeli szél.

virul a repce
sárgul az irigységtől
még a tavasz is

Tavasz fésüli
fűhaját, fején sárga
pitypangkoszorú.

Rigófüttyben jár
a tavasz, én se hordok
tovább bakancsot.

légy türelemmel
a tavasz kever zöldet
szürkeségedhez

Tavaszi ének,
tulipánok harsogják
tele a kertet.

bekönyökölt az
ablakpárkányomon a
szeleburdi nap :)

Májusi égen
csillagok fénye cikkan,
tavasz muzsikál...

az öreg tölgy már
fölvette poloskazöld
szép kardigánját

Lágyan simogat
a tavaszi délelőtt.
Kikelet-idő.

tavasz illata
átleng a kerítésen
szél visszafújja

fátyolként libben -
ahogy átsüt rajta a
nap - sok friss levél

mámoros tavasz
végre feléleszt mindent
halott lelkemet

Április kabát -
rügygombok, sziromdísz - de
széllel béleli

Libabőrös a
határ, de a nap mögül
tavasz kandikál. :)

Kipattanó rügy,
meggyfán méhek, a gólyák
is hazatérnek...

Tavaszt vár ember,
természet, szív, lélek is,
éltető esőt...

hegyek ölében
sűrű ködfátyol alatt
ébred a tavasz

arcodat tavasz
meddig takarja még a
tél szürke maszkja?

virágok közé
festenélek színesben
lelkünk ragyogna