Haiku versek az időről

Titkok fonása:
gyökér mélybe, ág fénybe
világokat köt.

meggyűrődött bőr
selymébe ráncbarázdák -
idő vájta heg

A múlt lehámlik
az idő békességgel
útra kel velünk

Gyermeksebeink
mutogattuk egymásnak
ma takargatjuk.

csigaházunkra
végtelen csendeket csen
a tűnő idő

Egynyári lepke
perceit számlálgatva
szórja bájait.

Szakadt kabátja
üres zsebébe rejtett
a múló idő.

Kopott karosszék -
gyűrött kárpitján őrzi
ötven év súlyát.

Végtelenségem
csak megpihent az idő
halálfejében.

hova halmoztam
fel az üres időmet
megvan valahol?

toprongyos koldus -
arcára barázdákat
vésett az idő

Komor tűzfalon
repkény alatt álmodik
a múló idő.

Egy pocsolya is
tükröt tart a Napnak csak
rövid ideig.

Elhagyatott ház
csendéletét felveri
egy éhes patkány.

Sárkérget hizlal
a vén lápra - emlékül
nád helyett a nyár.

Gyantacseppekben
megkövült életeket
őriz az idő.

Áttetsző lettél
hallhatatlan is - nem Te
a Világ lett más.

Nyíló hárságon
Öreg vándorfecskepár
Távolba mereng.

Törtkarú széken
pókfonálba font idő
árva óriás.

Előbujt a Nap
letörölte arcáról
anyám könnyeit.

Sorsunk színpadát
az idő átrendezi -
szerepet is oszt.

pörög pörög az
idő de én megálltam
nem pörgök vele

Hátat fordított
majd mellém ült a tegnap
holnapért kiált.

Régi köveken
lépkedek jövőm felé
jelenidőben.

Rozsdás kapunak
vénült vasszívlapjain
idő nyöszörög.

Jelentéktelen
aprócska ránc vagyok az
Idő homlokán.

Kő, homok és por -
utazók földi idő
rengetegében.

Emléktengeren
hullámzó érzésekkel
folyik a jelen.

Hajnal életet,
dele pusztulást, estje
tanulságot ad.

hömpölygő idő,
pillanatok halmaza -
örök körforgás

nesztelen a tér
színes perc-fonalakon
álomidőt sző

megállt az idő
lekaszált réten a fű
tücsökhangra dőlt

botladozik az
idő elfáradva néz
ki támogat kit

években méred,
napokban értékeled -
percben tékozlod.

a jelenembe
szegeket ver az idő
múltamat zárja

Egy percnyi csönd. De
rövid is ez az idő
ahhoz, mi számít.