Haiku versek a madarakról

Egy búbos banka
különleges koncertet
adott fenyőnkön.

Májusban van a
MADARAK ÉS FÁK NAPJA -
Föld az övék is!

gondolataim
csapongó madársereg
örök repülés

Szárny. Irigykedve
vágyok rá... Csoda, igaz
madarat látni.

Madár a szív is.
Oda száll, ahol szabad,
s boldogan szeret

végtelen tájra
monogramot hímez egy
repülő madár

Tiéd a madár
amit szabadon engedsz
és nem tér vissza?

csodás madár a
hajnal leejti szárnyát
meghal boldogan

fecskefiókák
tátott csőre szögletén
sárgul az éhség

láthatatlan nagy
madár ül a vállamon -
úgy hiszem angyal

Csatakos veréb
ágról ágra felreppent.
Vele gondjaim.

víztükör felett
hullámzik a madárfütty
szél terelgeti

Gigerli gerlék
között egy pávakakas
kész divatpápa.

ne nyess meg, ha a
szárnyalásom szereted
zuhanó madár

füstcsíkot húznak
a ludak a szomszéd ház
kéménye felett.

kopasz fa ágán
vacogó madár mereng
az elmúlásról

ablakom alatt
egyhangú búgás - gerle
siratja párját

tollas drágakő
szárnya mint egy óramű -
nektárért lebeg

köröz fönt egy nagy
madár vagy angyal talán
kékben sötét petty

kismadár lennél
szívemen melegednél
kabátom mélyén

vízben a tarló
szalma bálák rejtik el
a fürj madarat

A berekben egy
kismadár félve repked.
Fent héja kering.

Gyökérben törzsben
tollpihében él - örök
dialektika

Fán madár dalol
lomb között párját hívja
távol valahol.

úgy keresi az
ember a bajt mint sasok
a magasságot

zöldikét ringat
szitáló esőben a
fenyősusogás

Méltatlankodó
kotkodácsra varjúszó
felel - Ugyan ... kár!

madárszárnyakon
repülni oly jó volna -
fel hegycsúcsokra

sólyom repül hegy
csúcsára - lebeg s zuhan
szárnyát kitárva

suhanok mint egy
éhes rétisas hozzád,
képzelet szárnyán

kismadár dalol
a szabadba vágyódva
fuvolahangon

lelkem messze járt
mint egy kis vándormadár
lent délen telelt

Zátony közepén
csónak kikötve, sirály
cölöpről figyel.

bátor kismadár
egyhuzamban repülte
át a Szaharát

Lángnyelvű pipacs
felhők közt madár libben
Tavasz a télben

Rigó lábnyomok
a frissen esett hóban,
pillanatversek.