Haiku versek az őszről

délutánra jár
tollászkodik egy borzas
árnyék a falon

Az ősz ajkára,
egy fürt szőlő mézédes
nedűt csepegtet.

Október vígan
kóstolgat, beleharap
egy-egy almába.

kápolna fönt a
hegyen - hófehér fala
színes lomb között

Szakadó esős
november. Csoda hát, ha
rozsdaszín az ősz?

hűvös hajnalok
derűs nappalok- de jön
hamar az este

csurran - cseppen vagy
szemerkél - a borongós
ősz itt van velünk

számolgatjuk a
napokat hogy mennyi van
jövő tavaszig

istálló falon
üres fecskefészket már
pókháló takar

Őszi szél rezdül,
keserédes hangulat,
gesztenye pottyan.

színes tarka gyász
rozsda és arany óbor
bevonatú táj

Fájdalom zsong már
bús őszi fák hangjában,
nem menekülhetsz.

Falevél hullik,
a kezemben keresi
végső nyughelyét.

száraz homokot -
patanyom és falevél -
kócolja a szél

Tarka takarót
terít az Ősz a tájra
álmodni készül.

fehér nyírfa is
sötéten árnyékol - bár
kevés lombja már

Őszi gyér napfény
simogatja fejfádat:
a Megbocsájtás.

Egy pisszenést se!
A mindenséget látom
a természetben.

átöltözött a
hegyoldal, zöld kabátján
aranyló gombok

Vége a nyárnak.
Sárga virág, nem veszel
róla tudomást?

tarka ruháját
veszi fel az ősz a nyár
temetésére

Az Ősz, színpompás
csodája, virágokká
varázsol fákat.

szakadó eső -
első tanítási nap
az iskolában

Elhagyott fészek
villanypóznán hirdeti:
újra itt az ősz.

aranyecsetét
az ősz belemártja az
út menti fákba

Ne kopogtass ősz!
Nyárnak még dolga van a
vénasszonyokkal.

Vége a nyárnak,
gyümölcsök illatának.
Az ősz közeleg.

vidám színekben
cseperedik fel a nyár -
ősszé növekszik

Vörös salak vár,
A futó nem rajtol el -
Csüggedt őszi fák.

Ruhátlanná vált,
a fosztogató őszben,
sok nyurga nyárfa.

Őszi délután -
Sárga lomb ér az éghez,
Mégsem lesz zölddé.

Nagy zavaromban
arcom azonos színű
a levelekkel.

Őszi avaron
játszik a holdfény, régi
emléket idéz.

göcsörtös meggyfám
holt levele szomszédnak
szélfútta posta

Megadjuk magunk,
mint ősszel a természet,
nekünk nincs tavasz.

Szél zilálta ősz
hajamat kontyba tűzte
az emlékezés...