Haiku versek a reggelről

Fűszálakra nőtt
apró gyöngyökbe bújik
a felkelő Nap.

Kihűlt hajnalok
hű kávéillatában
emléked kísér(t).

Lassan arcához
ér s átsiklik pilláin
a reggeli fény.

Szép szavakból szőtt
haiku-szőnyegen ért
a nyári reggel.

feltámadó szél
első hullámaival
partra fut a csend

Mennyei illat,
egy csészényi ölelés,
plusz egy pirítós.

Lomha léptekkel
Cammog ablakunk alá
A puha reggel.

Nincs több szusszanás,
lapátra tett a reggel,
rohanok sebbel.

Bíbor palástban
lépked a hajnal, lassan
ébred a reggel.

Pipitérszínű
jókedvvel hint köszöntést
eléd a tavasz.

Reggeli napfény
Simogatta arcomat
Anyai kézként.

Fakó színekkel
játszik a szürke égbolt,
szép reggel rég volt.

Napnak sugara
színezi boldoggá a
hajnal perceit...

sietve bújok
bele a tegnapokon
hagyott kabátba

meghintett ágak
alól ébredeznek a
szilvaéjszakák

hűvös reggelem
törtfehér rozmaringként
lengeti a szél

gyömbéres tea
gőzébe feledkezik
a hajnali tél

Kávéillat száll,
S puha napfény gömbölyül
Mosolyívedre.

nap ragyogása
forró jázmin teában
téli reggelen

Fényfonálon csüng
Ezüst felhőbojtok közt
A puha reggel.

Szelíd reggelnek
hóharmatos szőnyegén
napsugár reszket.

villamosra száll
reggelkék ruhájában
a harmónia

Álommadárka
rebben ágyamról arrébb.
Nap kél, ébredek.

szélesre tárom
a reggelt, hogy emléked
mind beszívhassam

Hűs sugarakat
fektet keresztbe a Nap
a fázós tájon.

Őszi napsugár
mélán didereg kopott,
szürke ég alatt...

Ökörnyál fátylas
reggelek rőt-vörösén,
nyújtózik a fény.

Hajnali fények
Barázdás kezei közt
Kávéillat száll.

kakaós csésze
oldalán melegszik a
reggel bizalma

kék égi szoknya
pompásságán ücsörög
a fázós reggel

rozoga padon
öreg kényelemmel ül
a reggeli csend

reggel a kávét
velem kavarja meg a
melankólia

Szürke felhőkre
könnyeket szült a reggel:
gyöngyözik a kert.

Zöld tea gőzöl,
illatában mosakszik
álmos mosolyod.

hamvas jókedvből
porciókat csomagol
a gondos reggel

tavacska felett
párapaplant hajtogat
a felkelő nap