Haiku versek a reggelről

lángvörös hajnal
égen a sápadt holddal
egy madár rikolt

A reggeli nap
bárgyún egyensúlyoz az
idő pillérén.

az ég peremét
véresre karmolják a
fekete ágak

kacskaringós füst
között nyújtózkodnak a
reggeli házak

fest fénycsíkokat
a reggel jeges fagyott
deres ecsettel

maszatol az ősz
finom akvarellek a
reggeli égen

Mintha rémálmom
folytatnám, mikor reggel
híreket nézek.

Romlott, cinikus,
Önző emberi elegy
Városi reggel

Reggeli csend ül
ágyamon - Én hallgatom,
amíg csak mesél.

Hajnalban kelni
Mosolyod a kávém most
Ne légy keserű.

illatos szénán
forgolódik már az éj
résnyi fény vetül

Rólad álmodtam,
jött a reggel: elrabolt
napfénybe zárva.

keserű reggel
utóíze az üres
kávéscsészében

kávéillat száll
zsebkendőnyi égbolt a
csészémben s madár

Lehet még remény,
árnyékom egészséges
új év reggelén.

puha reggellel
bélelem ki egymásra
szánt perceinket

durcás reggelen
köd szoknyája alá bújt
egy félszeg rózsa

Oszlik a pára
reggel a hegyek ormán
visszhangzik a csend.

Virágos réten
illatfelhőbe hasít
a reggeli fény.

Frissen kaszált fű
illatát hozza felém
a reggeli szél.

A hajnal gyönggyel
Díszít, minden fűszálat
A reggeleken.

gyéren szivárog
át a fény duzzadó nagy
csipkefüggönyön

mellém ült a csend
napsütéses a reggel -
most őt csodálom

cinke csicsereg
csészében kanál csörren
- reggel-dallama

keleten dereng
könnyű jégfátyol alatt
álmodik a tó

Kávéillatú
köpenybe bújt a reggel
Tükörből nézlek

olvadó cukor
leszek csészédben reggel
majd felkavarhatsz

csillant az első
napsugárban a reggel -
szebb mint képzelted

megdideregtet
a reggel mely ismét csak
nélküled ébreszt

Álmokat sodor
a bíbor hajnal, s reggel
csupasz lelkem kel...

Ölelj, ne engedj
Jó még itt karjaidban
Biztonságot ad

ma reggel is úgy
ébredtem hogy én fekszem
a te feleden

egy rád való kis
tekintettel ébrednék
fel minden reggel

valamit jelent,
ha első gondolatod
reggel - én vagyok

A nap fénye is
csak egy keserű íz volt
reggel a számnak...

Reggel mellettem
ébred, elpirulván néz
engem, s én is őt.