Haiku versek a reggelről

megdideregtet
a reggel mely ismét csak
nélküled ébreszt

Álmokat sodor
a bíbor hajnal, s reggel
csupasz lelkem kel...

Ölelj, ne engedj
Jó még itt karjaidban
Biztonságot ad

ma reggel is úgy
ébredtem hogy én fekszem
a te feleden

egy rád való kis
tekintettel ébrednék
fel minden reggel

valamit jelent,
ha első gondolatod
reggel - én vagyok

A nap fénye is
csak egy keserű íz volt
reggel a számnak...

Reggel mellettem
ébred, elpirulván néz
engem, s én is őt.

Minden reggel rád
köszön egy nap, mellyel még
nem találkoztál.

lehelet vagyok -
tétova mozdulat egy
fázós reggelen

reggeli napfény
fest igaz káprázatot
hunyt szemhéjakra

Álmos reggelen
kinéztem az ablakon,
víg madárfütty várt...

Napfényben szálló
por, levegőben ringó
csillagokká gyúlt.

napkorongon folt
köztünk egy falevél volt
átfénylő erek

puha talpakon
konyhámba oson - vörös-
szürke-fehér folt

reggeli teám
illata átitatja
lelkem zugait

hűvös fuvallat
simogat - nyitott ablak
esőre ásít

kis méh kortyolgat
virágsziromkehelyből
- reggeli nedű

minden reggelen
jókedvvel ébredni szép
fohászt suttogni

a lombok között
elszunnyadt meleget most
kiűzi a szél

Fűszálakra nőtt
apró gyöngyökbe bújik
a felkelő Nap.

Kihűlt hajnalok
hű kávéillatában
emléked kísér(t).

Lassan arcához
ér s átsiklik pilláin
a reggeli fény.

Szép szavakból szőtt
haiku-szőnyegen ért
a nyári reggel.

feltámadó szél
első hullámaival
partra fut a csend

Mennyei illat,
egy csészényi ölelés,
plusz egy pirítós.

Lomha léptekkel
Cammog ablakunk alá
A puha reggel.

Nincs több szusszanás,
lapátra tett a reggel,
rohanok sebbel.

Bíbor palástban
lépked a hajnal, lassan
ébred a reggel.

Pipitérszínű
jókedvvel hint köszöntést
eléd a tavasz.

Reggeli napfény
Simogatta arcomat
Anyai kézként.

Fakó színekkel
játszik a szürke égbolt,
szép reggel rég volt.

Napnak sugara
színezi boldoggá a
hajnal perceit...

Kávéillat száll,
S puha napfény gömbölyül
Mosolyívedre.

nap ragyogása
forró jázmin teában
téli reggelen

Fényfonálon csüng
Ezüst felhőbojtok közt
A puha reggel.