Haiku versek a reggelről

Lustán nyújtózik
a reggel, csupasz dombra
fekszik ki a nap.

csipkés pókháló
kis esőcseppet ringat
öreg diófán

Kávém gőzölög,
megint új nap kezdődött -
hálát mormolok.

mikor ujjaddal
nyakam ívét szántod fel
bársonyos reggel

Reggelim a nap:
forró tojásrántotta
- harapom, éget.

Háztetőn csücsül
a nap: ébredezik már
- fénye simogat.

Kávéillatú,
madárcsicsergős reggel
- ébred a remény.

Félig lehúzott
redőny alól bújt hozzám
a reggeli kék.

"Borús reggelen,
tűnt álmok közt, kávémban,
álmodlak tovább."

Feloldódik az
éj, a derengő hajnal
ölelésében.

őszi reggelen
diófádon madárdal
magányom űzi

Vidám ébredés:)
napfénymasniba kötött
madárfüttyögés.

lángvörös hajnal
égen a sápadt holddal
egy madár rikolt

A reggeli nap
bárgyún egyensúlyoz az
idő pillérén.

az ég peremét
véresre karmolják a
fekete ágak

kacskaringós füst
között nyújtózkodnak a
reggeli házak

fest fénycsíkokat
a reggel jeges fagyott
deres ecsettel

maszatol az ősz
finom akvarellek a
reggeli égen

Mintha rémálmom
folytatnám, mikor reggel
híreket nézek.

Romlott, cinikus,
Önző emberi elegy
Városi reggel

Reggeli csend ül
ágyamon - Én hallgatom,
amíg csak mesél.

Hajnalban kelni
Mosolyod a kávém most
Ne légy keserű.

illatos szénán
forgolódik már az éj
résnyi fény vetül

Rólad álmodtam,
jött a reggel: elrabolt
napfénybe zárva.

keserű reggel
utóíze az üres
kávéscsészében

kávéillat száll
zsebkendőnyi égbolt a
csészémben s madár

Lehet még remény,
árnyékom egészséges
új év reggelén.

puha reggellel
bélelem ki egymásra
szánt perceinket

durcás reggelen
köd szoknyája alá bújt
egy félszeg rózsa

Oszlik a pára
reggel a hegyek ormán
visszhangzik a csend.

Virágos réten
illatfelhőbe hasít
a reggeli fény.

Frissen kaszált fű
illatát hozza felém
a reggeli szél.

A hajnal gyönggyel
Díszít, minden fűszálat
A reggeleken.

gyéren szivárog
át a fény duzzadó nagy
csipkefüggönyön

mellém ült a csend
napsütéses a reggel -
most őt csodálom

cinke csicsereg
csészében kanál csörren
- reggel-dallama