Haiku versek a közömbösségről

ostoba közöny
önzőség vadhajtása
metszésre érett

Kiszáradt számból
a szó, mert nem öntözted
szereteteddel

A sérelem kis
lelki tócsa, mit tenger
közönnyel benyel.

Ami szeretni
és ragaszkodni tud, most
álljon őrt velem!

Emberi közöny
ragályos kórként terjed.
Gyógyíthatatlan.

Mindenki saját
magának ír. Az önzés
szép költészete.

Vergiliusként
nem egy Dantét kísértem.
Megpihennék már.

küzdött a tett, míg
bírt, majd hősi halált halt -
győzött a közöny

szelektált közöny
magatartásból egyes-
távolról kerüld

szeretetlenül
eltemeted megmaradt
érzéseid is

Járda sem köszön.
Aki szembejön, csupa
rossz, unott közöny.

reménytől megfoszt
a megélt közöny - üres
dióhéj vagyok

a csönd elmond most
mindent, nem kérdezel, én
meg nem felelek...

köztudott hogy nem
feltétlenül "köztudott"
mit a köz tudott

Érzelem nélkül
az ember belefullad
az ürességbe.

Megbocsájtható
A tudós magasrendű
Közönyössége?

többen tudják a
titkomat - de a közöny
rejti legjobban

szekrényben lapult
közös életünket az
idő rágta meg

nem figyeltél rám -
barátkozz meg nyugodtan
a közönyömmel

érdeklődésed
hiányában a közös
jövőnk elmarad

Nem másfél méter
a valódi távolság,
hanem a közöny...

már tudom te vagy
a következő, kinek
nem leszek fontos

A sérelem kis
lelki tócsa, mit behúz
majd a nagy tenger!

Kétféle ember
van: aki ír, és aki
nem olvassa el.

Pékek a falon,
képek a sütődében.
Minden lehet már!

A közömbösség
sokkal fájdalmasabb, mint
harag vagy bosszú...

csillaghulláskor
kevesen gondolnak a
becsapódásra

Senki sem olyan
süket, mint az aki nem
akar hallani.

puha fotelba
süppedő közöny szemet
huny minden felett

inkább tagadj meg
nem tudnék mit kezdeni
a közönyöddel

béküljünk össze
mielőtt levetkőznénk
egymás közönyét

borzalmas érzés
szeretni úgy, hogy közben
elfelejtenek

Sosem szeretett
vagy gyűlölt annyira, hogy
álmodjak róla.

Kint fagy, de csontig
hatoló közönyödtől
bent jobban fázom.

mondanivalónk
némán figyelte kettőnk
közönyösségét

mellém osonva
kedvetlenül vállat von
a langy megszokás