Haiku versek az őszről

Nyár virágai
helyett őszi kikerics
festi a tájat.

erdei útján
fényözönből kezd az ősz
meseszövésbe

Ritkuló fák közt
sétál a szél, levelek
szédülnek mélybe.

az ősz mint hetyke
néptáncos ropja vígan
saját csárdását

andalgok az ősz
színekkel szőtt szőnyegén
hív a házába

Rőten lángoló
elmúlás őszi máglyán,
már földben a mag

egy hulló levél
kényszerzubbonyba zárva
rászáradt a nyár

barnuló levél
görcsbe rándult ágakon
repülni készül

pompáját veszti
az ősz - a fáradt színek
megrendítenek

Harmatkaláris
vidáman csillog, az ősz
rőt mosolyt hint rá

szépül az erdő
őshonos mélységében
fest a teremtő

az ősz elmúlik
de nem mindenkiért jön
majd el új tavasz

őszi sóhaj bont
szelídgesztenye héjat
kandíroz a nap

őszi délután -
a meghitt kerti padon
halott levelek

késő őszidő -
ritkuló álmaimban
pöttyös katica

őz lábnyomában
róka szimatol - őszi
tájképfestészet

az ősz morzsáját
verebek csipegetik
járdaréseken

aranyos ősz, hogy
tud csípni, csöndes hajnal
csipkés ködében

ősz bujkál fűzek
ringó szoknyája között,
már nem sokáig

lengő kertkapun
esőcseppeket ringat
az ősz dadusa

hervadást küld az
ősz de a rózsa nem tud
még róla - virít

őszi napfényben
elpirult leveleket
hűvös szél csipkéz

Mint virgonc gyerkőc,
Beleszínez a tájba
Helyenként az ősz.

Kukucskál a nyár
rőt levélfüggönyön át
orrát dér csípi

őszi levelek
sárgán, zizegve hullnak
ez az ősz hangja

zörren az avar
őz ugrik róka bújik
kökény fanyar még

őszi levelek
ég és föld közt egyenként
mind hazaszállnak

itt setten a tél,
őszi álarcban gyilkol
mindent ami él

álmodott az ősz
virágok közt jártak hűs
gondolatai

elmúlt a nyárnak
hancúros morajlása
ősz könnye pereg

Hűvösen kacsint
az ősz, s a nyár gyanútlan,
elcsábult megint.

álmodott az ősz
sziromnyitogató hűs
kékítő eget

átkarolt az ősz
a szivárvány sálával
lelkembe hatolt

szipogva ébredt
szürke kabátot öltött
az őszi reggel

a fényt színekre
tördeli az ősz - együtt
mégis egészek

őszi lugasban
emléke még a nyárnak
lepkét vár a fény