Haiku versek az őszről

borzonganak a
virágok üzent nekik
valamit az ősz

Az ősz befedi
életem szürkeségét
tarkaságával.

az ősz kopogtat
a nyár elnyom egy sóhajt
ajtót nyitni kell

Lélegzetnyi szép
Most még a táj, de lassan
Köd szürkéll rajta.

Egy cserépnyi ősz
Él a teraszon - rózsák
Hervadt szirmokkal.

Szélhárfán játssza
szigorú futamait
a hajnali ősz.

Erejét vesztve,
bágyadtan simogat a
szomorőszi nap.

Bálozik az ősz...
szél hívja táncra, libben
tarka ruhája.

ágyat vet az ősz
a nyárnak hulló levél
lesz takarója

Vadrózsa szirmán
Nyár búcsúcsókja pihen -
Csipkebogyós pír.

Öltözik a nyár.
Szél horgolja kalapját,
ősz festi ingét.

Már hanyatt-homlok
menekül a nyár, fejét
ősz csavarta el.

Mezítlábas még
a nyár, nyomában az ősz:
Bakancsot próbál.

Nyakamba csókolt
egy huncut őszi szellő:
még dalol a nyár.

A nyár köténye
lassan megtelik, az ősz
fonja kosarát...

Zamatos gyümölcs
Lehullt az ágról - most az
Ősz érik rajta...

lenszőke nyár már
haját fésüli készül
az ősz jöttére

színeket kever
az ősz majd fákat színez
hogy ragyogjanak

erdőben szőtték
láthatatlan kezek az
ősz kimonóját

Egy bojt zöld gyöngy ring
Csíz sír, hód túr, zord szél száll
Oly kék tűz az ősz

szőnyeget gurít
bronzos őszelő elé
nyár szerzetese

ősz nyárnak üzen
már varrják ezerszínű
báli ruháját

tűzpiros szirmok
veletek hullok én is
ha eljön az ősz

a hulló levél
egy pillanatra ráül
az alsó ágra

őszi rőtbarna
levelek tangót járnak
szél a tánctanár

Felém tart az ősz
haját kibontva hordja
a nyár - fésülöm...

őszi napkorong
sebeit bekötözte
sűrű ködfátyol

hulló levelek
ágon madárijesztő
szakadt mosolya

lassan száradnak
az éjszaka könnyei
őszi hajnalok

színehagyottan
szomorkodik a levél
búcsú a fától

száz levél csörren
őszi erdő énekel
avarmuzsika

dércsípte kökény
csalogat mosolyával
fanyar valóság

őszi reggelen
dércseppekkel siratja
melegét a nyár

szúrós kabátját
örömmel hagyta veszni
fényes gesztenye

tépett ruhában
megöregedve várja
a takaróját

fakul a kertnek
mesebeli ruhája
őszi lehelet