Haiku versek az őszről

Lakberendező
ősz leteríti színes
avarszőnyegét.

Puha ködpaplant
Ringat a táj, s megkondul
Az ősz hara(n)gja.

ablakomba ül
a vén diófa árnya
az őszről mesél

őszi pára hull
az avarpaplan alatt
fáradt nyár fekszik

még fényes a nap
de átszivárog az ősz
a kabátokon

Csendes szeszéllyel
Köszönt be az ősz - napfény
Csüng szőlőfürtön.

a nyár kabátját
ősz keze segíti fel
csókkal kézfején

madarak karma
szaggat őszi ködöket
kivillan a nap

őszi ködökkel
takarja be a földek
felhasadt bőrét

Ősz lábnyomába
Még színes strandpapucsot
Húz a szép idő.

Már délibábot
lát az ősz, nyárvégi nap
szeme fényében.

Hiába fújja
ősz harsonáit, a nyár
füle botján ül.

kifakul a zöld
s új festékekbe mártja
ecsetjét az ősz

egy árva levél
a tavaszról álmodik
lassan földet ér

sárga levelek
között az elmúlás halk
zenéje kering

izzó színeket
gyújtanak az őszi nap
fáradt csókjai

őszi napsütés -
a parkban egy üres pad
valakire vár

Szekrény mélyében
toporog már a kabát
indulna velem

Dűlőn tekergő
fázós ősz kiskabátban
lábán strandpapucs

sárguló levél
az ősz örök hírnöke
pereg ezerszám

Nyár kosarába
Gyümölcsöt pakol az ősz
Útravalóul.

az ősz nem siet
színeit komótosan
gyűjti kosárba

bősz vihar a nyár
haját jól megtépte ősz
fésüli éppen

cipőt varr az ősz
a mezítlábas nyárnak
útra készen már

elveszti báját
s őszbe csavarodik a
hajdan üde nyár

Meggyvágó szárnyán
Naplemente bóbiskol -
Ősz pihen vele.

Kacér őszi nap.
Orcát nem pirít, de még
kicsit kacsingat.

fák levelében
pulzál már a hinni nem
akart pusztulás

lassan csoszogva
mohapapucsban jön az
ősz kaput nyitni

Búcsúzik a nyár.
Az ősz színeit zölddel
nem keveri már...

sírnak a fák, mind
levelét hullajtva, mily
rövid volt a nyár

bágyatag a nap
kertek alatt lapulva
sompolyog az ősz

ablakpárkányon
botladozik még az ősz
időt nyer a nyár

Őszülő dűlő
fakult fűszál hajába
szél botlik bele

fák lombja hegyén
bizsereg az őszi szél
ringató dallam

Ködbe öltözve
vacog a szomorú ősz.
Felhők is rínak.