Haiku versek az időről

volt hogy nem jöttek
most én döntöm el hogy hol
kivel és mikor

Az idő nemcsak
Változik, hanem leplez,
S gyakran leleplez.

életútszínek -
barnába sárguló zöld
majd legszebb ... szürke

halkan szelídítsd
magadhoz félénk szívem
dobbanásait

A halogatás
Az idő tolvaja, és
Elkaphatatlan.

Pöckölgetem a
hamut életemnek a
kormos végéről.

Szalad az idő,
neszek, zajok kopognak,
telik a semmi.

Hogy jól vagy rosszul
döntöttél - e, az Idő
ad majd választ rá.

Kifolyt az idő
kezemből, szorítom a
boldog perceket.

a lopott idő
számunkra a minden és
talán a semmi

Elveszett idő,
Amikor a biztossal
Lehetetlenkedsz.

Idő végtelen
síkján véges életünk
egy kicsiny szelet...

Arcodra már csak
párnán maradt mélyedés
emlékeztetett.

Az idő vagyok,
halhatatlan életem
örök vesztese.

idő múlása
egy megszámlálhatatlan
emlék sokaság

Leszállni nem tudsz
az idő vonatáról,
csak kiugrani.

Idővel minden
gondunk, aggódásunk is
hitelét veszti.

futok utána
kiáltok: állj! - hiába:
süket az idő

csenddé suttogom
a rohanó perceket-
időt kerítek

Múlton épül a
jelen, jövő, nem zár, nem
nyit, csak változtat.

borostyán kúszik
kocsányos tölgy derekán -
röpke pillanat

Nyíló virágrügy,
összeszaladt az idő
egyetlen pontba.

Fiatal korban
Hisszük, hogy van még időnk
S lám, az oly kevés.

vajon mennyiről
indult születéskor a
visszaszámlálás

rózsát nem kaptam -
de töviseid nyomát
máig hordozom

nyugalomillat
áramlik körülöttem
- időm - végtelen

Felzabálom az
időt, félrenyelek pár
veled élt percet.

fagyos fátyoltánc -
áttetsző meggyszirmokon
reszket az idő

Pislákol a láng,
szétfolyó Idő sepri
össze hamuját.

a pislogás-e,
látvány, vagy a pillanat?
- mindhárom együtt -

A pillanatok
gyöngyszemeit fűzöm az
idő láncára.

ha egyszer megáll
az idő, meghallhatod
szárnysuhogását

Jövő és múlt közt
ajtót nyitok és zárok,
jelenben állok.

Korona-vírus?
Ne izgulj, nem tart soká,
Hiszen kínai!

Minden percünkben
az előzőt siratva
próbálunk élni.

A komor idő
is megszelidíthető
elfogadással.