Haiku versek az időről

Futó homokszem
egymásba folyt pillanat
bennem a jelen

a kéjenc idő
öreg padra ült s a csend
ölén elterült

Versenyfutásunk
rajtnál eldőlt - mindig az
idő nyer végül.

óra körbejár -
az idő előre megy
mikor egyre fogy

Átlépsz az Időn.
Roncsolt mával harcolsz, már
őszi avaron.

csak egymást néztük
s az az árva perc mégis
nélkülünk szökött

Óriásnak vélt
problémáink idővel
csak: töpörödnek.

Tegnap sérelme
folytán viselős jelen:
Elvetélt jövő.

Változatlanul
éppen zajlik életünk.
Pillanatnyilag.

Foszlik az idő,
csupasz ágain varjú
ül. Károg a csönd.

Telik az idő.
Korok jönnek és mennek.
Megáll az óra.

Hiába lesed.
Éppen akkor érkezik,
amikor OTT van.

A rövidre mért
időt, mesévé szövik
a pillanatok.

Létünkbe folyvást
kölcsönkapott időnket:
felitatja mind.

valójában nincs
is jelen, vagy elmúlt vagy
csak lesz hirtelen

szökik az idő
ne várd a pillanatot
épp most múlik el

Üdén felnevet.
Ránézni sem mer még a
romboló Idő.

Elsüllyedt évek
aranyával fizetne
a hazug Idő.

Nincsen visszaút,
A kocka el van vetve.
Idő gurítja.

Az idő csak áll.
A sétáló mutató
én magam vagyok.

Idő mivoltja.
Képzelet forgataga.
Elvesztem eszem.

Mindig rohan ő,
Noha sürgős dolga nincs:
A bolond idő.

Amikor béke
Honol, az idő már nem
Nem sokat számít.

megállt az idő
mikor a két szemedbe
zuhant a lelkem

Ne nézz tükörbe,
egy idő után, nem te,
anyád néz vissza.

Idő vasfoga
rágja már kintfelejtett
holmik szépségét.

Arcomra horgolt
Csipke minta jelzi, hogy
Az idő röpül

ok és okozat
összefüggéseiben
feszül az idő

Idő kereke
Úgy érzem már többször is
Áthajtott rajtam.

Egy idő után
bezárkózik az ember
nem vitatkozik.

A nap csak elfut,
Időnk tengernyinek hitt,
Naiv csapdája.

Van oly pillanat,
mely kilóg az időből,
mégse éred el.

Pillanat a lét.
De tőle függ a mindig.
És a soha is.

Csak legyen aki
a homokórát szépen
majd megfordítja.

lehetősége
a jövőnek végtelen
végül egy marad

múlttal etetett
lét pörgeti félelem
mókuskerekét