Haiku versek az időről

Őszi pompával
haló levelek hullnak
egy új életbe

folyton az időt
hajtogatnánk tágasra,
vagy tenyérnyire

amíg EZ van, nincs
más, de ha más van, akkor
a más lesz az EZ

felejtsd az órát -
napfény eső szivárvány
mér idő-járást

Az idő veled
Egy pillanat, nélküled
Örökkévaló.

Az ember mindig
több időt akar, s ha van
már, az is kevés.

gomolygó ködben
bolyongó emlékeim
visszatalálnak

Múló időben
Létünk pergő filmjében
Elmúlunk mi is.

megállás nélkül
pillanat ölelkezik
a pillanattal

ha tényleg szeretsz
ne várass soká, lehet
lekésel rólam

Öreg Fűzlelkem
bűvös ráncok kérgein
emléked őrzi

Rózsabokorban
reggelizik a hajnal,
kutyafuttában

ráncos kezére
az idő festette a
sok erezetet

ködbe veszett az
álmos reggel, harangszó
ébreszti napom

hullnak perceink
fáradt őszi levelek
vissza nem térnek

idő pillérjén
időtlen alkotások
testet öltenek

idő pillérjén
semmi sem áll stabilan
csak a változás.

idő pillérjén
múlt kavicsait jelen
hulláma mossa

minden amink Van
az Valami Után van -
nézd elúszik - Volt

utolsó cseppjét
idő poharából - öntsd
csókként síromra

Házfalon kis gyík,
esőverte flaszteren
eltévedt bogár.

Hogy mi történhet
egy lélegzetvételnyi
időben? Minden.

Ifjú mindenki
volt, idősnek lenni a
nagy teljesítmény.

A "Most" szüntelen
újjászületése, az
örökkévaló!

elvesztett kedvvel
mogorva medve lettem
megöregedtem

Elfojtom múltam,
széttépem jövőm, azért
hogy bírjam a mát.

Üdén felnevet.
Ráköszönni sem mer a
romboló Idő.

holnapra vágyva
vesztegetjük a mára
kölcsönkért időt

rohan az idő -
illúzió-fogócskán
utánakapok

csillaglombóra
percnyi álmokat rejtve
szemedből mesél

cseresznyevirág
szirmai tenyeremben
- hervadó idő

adj erőt nekem
hogy hozzád igazítsam
a történetem

Tékozolt időt
nem pótolja temérdek
harácsolt vagyon.

Lebomlik minden
mi él, s akar - könnyező
sóhajt hord a szél.

percnyi ölelés -
majd hónapot fúj közénk
a viharos szél

Elcsent álmokkal
észrevétlen suhan át
a világ fölött.