Haiku versek az időről

Vannak helyzetek,
amiket nem szó old meg,
hanem az idő.

halkabb lett minden
tűnik a nyár - de néhány
sör még belefér

amit megtanulsz
kövek szívében a csend
időalázat

Angyalok szárnyát
lebegteti a fenyő-
illatú Idő.

Játékskatulyák
sorsa: ahogyan mások
egymásra rakják.

az idő csendre
int a határban ő most
remekművet ír

holdfényes tavon
az idő köröket ír
csobbanó kavics

egy pillanatra
megállt velünk az idő -
aztán tovább telt

Szarkalábnyom a
két szép szemed sarkában
ott járt az idő.

Őszi szél libben,
Fáradt fák között, nézek,
S látom: őszülök

lélek-mozsárban
őrlődnek a perceink
egyre csak fogynak

Az idő egyre
halad, ember jelleme,
ugyanaz marad.

rafinált idő
mindenki eszén túljár
mából van minden

Rohanó percek
futnak előlünk folyton -
közben kergetnek...

Nem állhatok meg.
Mögöttem, előttem út,
egy lépés a most.

minden `van` mögött
rögtön fészket raknak a
`volt` madarai

Öreg az idő
a fény, nem múlik benned -
egyszerre ragyog

Örök álmokban
kisimul a gond, s csak az
időt szolgáljuk.

öreg gyárkémény
magába roskadt halmán
feledés pora

végérvényesen
és vitathatatlanul
megtörtént a múlt

viseld az időt
eleganciával mint
egy nagyestélyit

a lét felszínén
örök időtlenségben
szörfözik lelkünk

omló vakolat
porában emlékeket
keres az idő

egyidős vagyok
az örökkévalóság
ígéretével

múlt fénye, árnya
jövőt vetít - jelenünk
igazra tanít.

Mint egy tollpihe,
száll el az egész élet.
Repülök vele...

Fél életemet
folyton rád várva töltöm.
Időrabló vagy.

Időtlen szépség -
verdeső szempilládon
örvend az idő.

hisz a SZÜNET az
amikor te magad is
tisztán üres vagy

azt hisszük hogy VAN
holott belegondoljuk
az ürességbe

minden időben
érkezik annak aki
türelemmel él

Futó homokszem
egymásba folyt pillanat
bennem a jelen

a kéjenc idő
öreg padra ült s a csend
ölén elterült

Versenyfutásunk
rajtnál eldőlt - mindig az
idő nyer végül.

óra körbejár -
az idő előre megy
mikor egyre fogy

Átlépsz az Időn.
Roncsolt mával harcolsz, már
őszi avaron.