Haiku versek az időről

Az idő csak áll,
gondolataid folynak
ki a jelenből.

Az idő vonszol
minket, vagy mi nem tudjuk
beérni sosem?

eljár az idő
mit hittem én ostoba
eljár máshova

idő kérdése
belegabalyodni az
időtlenségbe

lassan jellegem
vesztem: ellenem pereg
minden homokszem

fogytán az idő,
ne nézd a távolságot,
vigyél magaddal

lassan mozdulunk,
hogy megálljon az idő
egy pillanatra

visszafordítom -
homokórán átfolyó
emlékképeim

el kell érni egy
bizonyos kort, hogy rájöjj:
fiatal vagy még

múltunk már gyűrött
holnapunk vasalatlan
hordjuk a jelent

Halkuló csenddel
egyenesen arányos
a múló idő.

gyorsan zakatol
az elmúlás vonata
mindig utolér

Elbújtattalak
gondolataim mögé -
még találkozunk.

A múlt és jövő
A most pillanatában
Ma folynak össze.

eltűnt az idő
leestek a mutatók
csak számok vannak

időfolyóban
visszaúszni próbálót
örvénye lehúz

Sürgeted egyre
az elmúlást, nekem nem
hagysz beleszólást.

meztelenül e
pillanat szemérmesen
az ölembe ült

Pillanatokban
utazom, évezredek
alatt érkezem.

ráncaid lettek
a múló idő makacs
szorításától

Mint a fuvallat,
Elillan, ha boldogság
Érint néhanap.

ha lenne időm,
kőszíved falaira
ablakot vésnék

megbolondul az
idő ha kiakad a
kakukkos óra

Ráncokat mélyít
homlokomra az idő
járható legyen.

Összegyűrt idő
szorításában a perc
órának tűnik.

diófám lombja
mindennap elmondja ŐT
nekem ültették

Idő hamuja
alatt szunnyadó parázs
őrzi szerelmünk.

megállt az idő -
az időben állok én
halkan köd szitál

múltunk lemaradt
jövőnk még felkészül - győz
a jelen - a leg

Ifjúkor bűnét
az Idő bizonyítja
de nem korrigál.

ködnehéz éjben
csak vánszorog az idő,
hízik a magány

Az idő nekem
dolgozik, úgy döntöttem
szabadságolom.

Az évek tűnnek,
Helye lett már mindennek,
Jónak, és bűnnek.

ha hallak minden
más csendesül és dallá
válsz templomomban

volt hogy nem jöttek
most én döntöm el hogy hol
kivel és mikor

Az idő nemcsak
Változik, hanem leplez,
S gyakran leleplez.