Haiku versek a nyár végéről

nyitva felejtett
ajtónál, kihűlt nyarunk:
- besurrant az ősz

Egy kosár napfény,
Mit télen kortyolgatunk
Pattogó tűznél.

Lombot tép a szél,
Őszi köd könnyet szitál.
Alszik már a nyár.

tovatűnt a nyár
emlékét balzsamozzuk
őszi estéken

Kedves, forró nyár
itt hagytál, arcomra hull
búcsúleveled.

nyári estéken
már hűvös szelek járnak -
ősz lehelete

susogó széldalt
hangszerel át egy faág
őszi rezgőre

nyárvég béleli
búval lélekkabátunk
- gólya elrepül

varrat a nyár és
ősz között a szeptember,
sárgás barna férc

Forró homokszem.
Lám, mi maradt belőled?
Hideg csillogás.

búcsúzik a nyár -
a csónakkikötőben
vidám sörözők

hűvös szél borzol
fakó virágszirmokon -
indigó az ég

villan smaragdszín
levél - ágak közt bujkál
fénylő őszi szél

a teraszon az
elvénült virágokkal
együtt napoztam

álmodik a nyár,
hogy soha nem ér véget,
- de nagyot téved

zöldellő bokrok
színes kardigánt húznak
véget ért a nyár

Vége a nyárnak,
gyümölcsök illatának.
Az ősz közeleg.

árnyait a nyár
betakarítja mind a
búzamezőkről

Kókadó szirmok
közt arany élet: kaszat,
gazdag olajban.

Egyfelé nézve
Száradnak el nyár végén
A napraforgók.

októberre jár
megfáradt testben a nyár
elöregedett

levél csipkék közt
szemérmesen bujkálnak
meleg hajnalok

Tűznyelőként jön
az ősz, s nyár vad kohóját
kis lángra teszi.

hunyorog már a
szeptember és parazsán
elhamvad a nyár

Ősz gondjaira
bízta a Nyár utolsó
forró napjait

nem forog tovább -
megbarnult reménykör a
jövőnek bólint

Rozsdás falevél
Integet a nyárnak majd
zizzenve lehull.

szendergő juhász
pörge bajsza messzire
mutat az útra

szökik a szép nyár
fakó fűszál sóhajtoz
lábai nyomán

Sárga festékét
elcseppentette a nyár
- színecsetéről.

Lelki rokonom
a hervadó őszi lomb,
búsan bólogat.

tovaszállít majd
vörös postakocsija
döntéseimnek

Költözik a Nyár.
Bőröndbe csomagolja
forró napjait.

Beszélnek hozzám,
Ruhák a szárítóról.
A nyár már halott.

Mikor már a zöld
nem ragyog olyan fénnyel
kopogtat az ősz.

vándormadarak
kitárt szárnya hűs alkony
- elsuhant a nyár -