Haiku versek a szabadságról

A szabad ember
Univerzumot kapott
Az álmaihoz

Szabad bölcsesség,
hogy a költő poroló
s a nyelv egy szőnyeg.

Pórázon vezet
az önérdek - maradj hát
örök szabadnak.

Mit jelent nekem
az írás és költészet?
Felszabadulást!

Már csak a saját
konfliktuskerülésem,
amitől félek.

Milyen világ az,
ahol a szabadságnak
is van határa?

akkor vagy szabad
ha te szabod a saját
korlátaidat

nappal bezárhatsz
de álmomban vad tenger
zúgása vagyok

fel sem reppenek
szabadon szárnyal velem
negyvennégy madár

Szabadon szállnék,
mint pitypang bóbitája
tavaszi szélben.

Nem kell átmenned
egyetlen ajtón sem, ha
kívül tágasabb.

vad szárnyalásunk
közben egyszer csak egymás
rabjai lettünk

Költészetemnek
sziklán nőtt vadvirágok
a beporzói

függetlenségünk
- repülés vagy zuhanás -
kötél-idegen

nem kalitkában
születik a szabadság
vándor könnyében

szabadságjoga
van a kakukknak is a
tojásrakásra

addig terjed a
szabadságod ameddig
elviselhető

Szabadidőben
ha tehetem szorongok
amennyit lehet.

Csalfa létnapok
felett fogott vitorlám
valóságszelet.

szükséglakásban
pózokká merevednek
napfénytitkaink

reppenő pelyhek
hűs völgy ölébe szállnak
- fehér pillangók

Csak szabad elme
mellőzhet egy számára
méltatlan vitát.

bent ülök szótlan
míg szívem kint kiabál
kettő között rács

Elmúlt háborúk
hamva hull tó zöldjére.
Komor szabadság.

Szabadság annyi
Mint folyónak a két part
Úszni - sodorni

tűhegyre tűzött
pillangók álmaiban
ragadt repülés

A koldus étke
madárfütty, nekünk a lét
madárkalitka.

Az önként vállalt
rabság volt számomra a
boldog szabadság.

Sírva tépte le
álarcát, mely elfedte
lelke dallamát.

madarak szállnak
törött szárnyakkal mégis
mézszín fény felé

Kalitkába zárt
szív - mint madár - vergődik...
Engedd szabadon!

nem kérdezték a
szabadság ér többet vagy
az élet - tudták

vadvirág nyílik
a legszebb álmaimban
egy földút szélén

kalitkát zár rád
az idő ha feleded
kirepülhetnél

madarak szállnak
hódítják az eget hogy
tudd nincs kalitka

Akkor vagy szabad,
Ha élted döntéseit
Te hozod magad.