Haiku versek a szabadságról

szabadság az, ha
nincs semmilyen ára a
szárnyalásodnak

bántó szavaid,
fájó szív(verés)éből;
kiszabadultam

szárnyaid alá
fodrozom a kék eget
kicsi madaram

Ha egy madarat
szeretsz, akkor égbolt légy
és ne kalitka.

Reggelig alszom
nem nézem hány óra van
megyek - sehova.

Baromarcú is
Szépnek hiszi magát, ha
Kancsal tükre van.

szabadság? az a
száguldó vonat, amin
nem mi utazunk

elengedem a
képzeletem: legalább
ő legyen szabad

Szabadság az, ha
rájössz, soha és semmi
nem volt a tiéd.

Tiéd a madár
amit szabadon engedsz
és nem tér vissza?

Mire megtanulsz
szabadságban szárnyalni,
levágják szárnyad.

egy félvállról vett
forradalom, önmagát
fogja leverni

vigyél magaddal
költözőmadarakként
együtt repüljünk

Szép szó nem kell itt,
csúnya sem. Szólásmentes-
Szólásszabadság.

Hiába nyílik
kalitkám - szárnyam törött
- többé nem repül

Pitypangot szedett
kavicsot szórt kis keze
hagytam, szabad volt.

Szorongva őrzi
madarak repülését
szabadságvágyam.

szélben lobogó
lángfürtök lósörények
tajtékhab röppen

láncunk hosszával
együtt nő, szabadságunk
illúziója

Ha vadvirágot
szeretsz: a virágos rét
legyél - ne cserép.

akkor vagy szabad
ha korlátlanul köthetsz
kompromisszumot

Fényes szabadság.
Szárnyakkal kecsegtetsz, de
szállni nem engedsz.

Ha repülni nem
is tudok, de esésem
akkor is szabad.

Szabad csak akkor
vagy, ha jut elég időd,
arra, mit akarsz.

Behunytam szemem
Lángra lobbantva múltam
Így lettem szabad

Itt hagynám mi rossz,
Csak szabadon Szárnyalnék,
Vissza sem jönnék.

Ami nem szolgál
elengedem szívemből,
felszabadulás.

Egy lepkének ki
mondja meg, mikor szálljon
le, mely virágra?

szabaddá tesz mert
önként vállalt járom az
én igazságom

Akinek minden
Megengedett, annak nincs
Szabadságharca.

Reggel engedlek
este szívembe zárva
visszafogadlak.

van akit óvnak
a falak s van olyan kit
fogva tartanak

sosem leszek már
oly szabad, mint gyermekként
rácsos ágyamban

minél drágább az
életünk annál olcsóbb
lesz szabadságunk

A gondolkodás
Szabadsága adott, csak
Gondolkodni kell.

fát másztunk lógott
le lábunk - semmink se volt
csak szabadságunk