Haiku versek a szabadságról

Szabadidőben
ha tehetem szorongok
amennyit lehet.

Csalfa létnapok
felett fogott vitorlám
valóságszelet.

szükséglakásban
pózokká merevednek
napfénytitkaink

reppenő pelyhek
hűs völgy ölébe szállnak
- fehér pillangók

Csak szabad elme
mellőzhet egy számára
méltatlan vitát.

bent ülök szótlan
míg szívem kint kiabál
kettő között rács

Elmúlt háborúk
hamva hull tó zöldjére.
Komor szabadság.

Szabadság annyi
Mint folyónak a két part
Úszni - sodorni

tűhegyre tűzött
pillangók álmaiban
ragadt repülés

A koldus étke
madárfütty, nekünk a lét
madárkalitka.

Az önként vállalt
rabság volt számomra a
boldog szabadság.

Sírva tépte le
álarcát, mely elfedte
lelke dallamát.

madarak szállnak
törött szárnyakkal mégis
mézszín fény felé

Kalitkába zárt
szív - mint madár - vergődik...
Engedd szabadon!

nem kérdezték a
szabadság ér többet vagy
az élet - tudták

vadvirág nyílik
a legszebb álmaimban
egy földút szélén

kalitkát zár rád
az idő ha feleded
kirepülhetnél

madarak szállnak
hódítják az eget hogy
tudd nincs kalitka

Akkor vagy szabad,
Ha élted döntéseit
Te hozod magad.

ami véd bezár:
nincs együtt biztonság és
tágas szabadság

Ha lélekben rab
Vagy, a szabadság földjén
Is béklyó sújt le...

Életemből most
elmennék szabadságra,
hogyha lehetne.

Teljesen mindegy
a rács melyik oldalán
állsz, nem vagy szabad.

tavaszi égen
madár-országutakon
szabadság szárnyal

rabláncra fűzött
szavakkal mesélhetünk
a szabadságról

haikut próbál
pulthoz kötözött tollal
szabadságról ír

minden zuhanás
őrzi szabadságában
szárnyalásodat

nyitott kalitka
sarkában madár gubbaszt
szárnyaszegetten

Szabadság fetreng,
a dörömbölő csendben
barmok legelnek.

belülről fénylett
mint üres kalitkában
ragadt madárhang

Csak egy kalitka
érti, mi a madárlét
igazi titka.