Haiku versek a szívdobbantó pillanatokról

Van a világon
egy szív, mely dobbanása
egy a tiéddel.

Kidőlt fa törzsén
Késsel vájt sebek: szívek -
Már nem dobognak

esti csend befont
felhőben a telihold -
szívem zakatol

belenyugszom az
utolsó szívdobbanás
előtti csöndbe

Amikor a szív
dobol, s az elme hallgat:
jutalomjáték.

lovak dobognak
itt a kabátom mélyén
szívem környékén

hallom a dobot
szívünk vágtázó ménes
gyűrött lepedőn

Mindenem a csend,
de kell hozzá, hogy a szív
adja a ritmust.

Szeretett szíve
örökre elhallgatott
nem dobban többé.

avarkupacra
hullt szívforma hárslevél
még halkan dobog

Tudod mikor jó
a döntésed? Ha szíved
boldogan dobog.

patájuk nyoma
a homokban dübörög
velük a szívem

rejtekutakon
fürge őzpaták nyomán
dobban az erdő

az ürességben
visszhangzik majd, utolsó
szívdobbanásom

egy riadt veréb
verdes a szívem helyén
kabátom foglya

a távolság, ha
szorosan ölellek, csak
egy szívdobbanás

olykor megcsusszan
lelkem márványlépcsőit(n)
koptató(tt) szívem

Milyen törékeny
az a legyen bárki is ...
Kiben szív dobog.

Szívdobbanásnyi
csend magához öleli
a fázó lelket.

fentről vigyázzák
lépteim zaját szívem
halk dobbanását

kicsinységében
is hallhatod milyen szép
egy szívdobbanás

elküldöm neked
szívem dobbanásait
kódolatlanul

néma gyereknek
is hallani lehet a
szívdobogását

szívesnek dobban
a világ - szívtelennek
csak dobott virág

szívzörejeim
köztetek mint sötétben
csüngő cseppkövek

Két dobbanás közt
Lappangó csendességben
Rejtem el magam.

alig hallható
félredobbanásokkal
mutál a szívem

Elhajított kő
koppanása - már értem -
szívdobbanás volt.

Az ember dalban
Születik, szívdobbanás
Adja ritmusát

Szemrebbenésed
szívemben vihart keltett:
pillangóhatás.

Két szívdobbanás
közti csend szerelmesek
szótlan beszéde

szeretni jöttem
hozzád s hallgatni szíved
dobbanásait

Nyomodba tévedt
lépteim hangja csendes
szívdobbanásom.

Ott kint lepkeszárny,
de bennem a lebbenés.
Ki talált kire?