Virágokról szóló haiku versek

Virágaimnál
csak a gondolataim
szomjaznak jobban.

Sárga virágok
ragyognak, versenyeznek
a fényes nappal.

Kis kertem fölé
színes napernyőket tart
a hortenzia.

A legnehezebb
körülmények szülik a
legszebb virágot.

Nap ragyogását
harmatos virágszirmok
tükrözik vissza.

Úgy érzem magam,
mint piros pipacsok közt
lila mákvirág.

Nehéz nap után
levendulaillattól
édes az este.

Naplementében
parázsló pipacsmező
messzire látszik.

Két virág nem küzd
egymással, egyszerűen
csak virágoznak.

A virág tudja
mikor kell kinyílnia
naptár nélkül is.

Egy virágrügyből
előbukkanó szépség
válasz mindenre.

Lapuló leány,
Lefedve levelekkel s
Liliomokkal.

szirmot bontott a
magnólia, a földön
holt sziromcsodák...

huncut tincsekbe
rezgőfű gyöngyét fonja
fürge ujjakkal

Aprócska szépség...
Fűbucka mellett huncut
százszorszép kacag...

végigjárt úton
elgurult könnyeiből
gyöngyvirág nyílik

virágillatban
fürdőző hajnali csend
üde reggelt hoz

Öreg faágra
virágot rajzol a fény
emlékezetből.

ínség idején
eltengődünk együtt a
szóvirágokon

Nyári emléket
Hófödte virágágyás
Ringat tavaszig.

öreg szilvafa
törzse szúette, odvas
mégis virágzik

útszéli virág
néz a semmibe magját
cipőmre ejti

Tavaszi virág
társával ölelkezik
lepkét álmodik.

Nemes dália
feketébe hajlik már.
Létét siratja.

Bőséges harmat
derül szikkadt virágon,
hajnal didereg.

Katicabogár
csillogó pettyeitől
ámul egy virág...

kis barnuló folt
ernyedő virágszirmon
- csak ennyi vagyok

virágszirmokban
pihen az illat, színét
a fény festi meg

könyvlapok közé
préselt virág álmodja
a rét illatát

Fudzsiszan előtt
hó-szirmokkal hull térdre
minden szilvafa

szirom-szoknyája
hervad illat-fátylában
meghal a virág

A benned nyíló
virág illatát érzem
ölelésünkben.

kék nefelejcsből
jeleket hagyott a csend
rám hullt szószirmok

vad virágos nyár
főnix szárnyú szirmain
tüzes szerelem

cseppnyi gyom-mese
selyemfű virág gyöngye
egy csupor mézben

Rózsalevélre
ül az esti szerenád:
tücsök hegedül.