Új versek

könnyfátyolon át
távolodsz céltudatos
végső döntésed

jó választás nincs
kedvenc alternatívánk
a szükséges rossz

Nézem az esőt
cseppjei oly egyformák
vérem lenne mind?

Önmagunk igaz
világa odabenn van
szívünk csendjében.

A gondolatok
lecsendesítése a
lélek mosolya.

Túl szolgálatkész
emberre nem árt jobban
odafigyelni.

kispatak partján
üres medret söpröget
a szomorúfűz

Kis dínóm, dánom
lesz nagy dínomdánom - kapsz
velociraptort.

Trapéznadrágos
korszak után jött a cső
ma már a rongyos.

Szatírának ne
adj könnyű terepet, légy
flott és egyenes.

Egy kosár napfény,
Mit télen kortyolgatunk
Pattogó tűznél.

Ketten a csendben
végtelen áhítattal
hittünk egymásban.

Te kifelé élsz,
én befelé. Éket ver
a meg nem értés.

gyűjts majd szelet a
szárnyaim alá, ha nem
tudnék repülni!

Te Nap vagy, én a
csillagok, egy égen nem
találkozhatunk.

Szavakból sodrom
sorsom fonalát, magam
nornája vagyok.

Messzire libbent
szárnyán reményeimmel
tarka pillangó.

éjjel a tónál
tudom, te voltál az a
ragyogó csillag

gyermek értelme
kinyílik, aztán egyre
több virága lesz

Ezer szív éli
fától fáig az erdőt,
gyökerünk közös.

Eltévedt, szárnyas
angyalok érkeznek az
ajtómhoz, - gyalog.

hullámzó ágon
csillagszeplős arcával
ücsörög a menny

kicsiny tó tükrén
alázatos Napisten
vízre térdepel

végtelen tájra
monogramot hímez egy
repülő madár

Csak a bölcs ember
biztos abban, hogy sosem
volt az igazán.

Iszom szavaid,
Szótlan szád sokat mondó,
Túl őszinte vagy.

karjaiba zár
mindenkit - de önmagát
sose érte át

Szabadság az, ha
rájössz, soha és semmi
nem volt a tiéd.

villámlás s dörgés -
istenek játéka vagy
puszta fizika

S álomban szépen
összeáll. Megpihen, a
sértett értelem.

te úgy imádtál
ahogy lángnyelv ölel fát -
fa látta kárát

Bús bádogtetőn
forgolódó éjszaka
hajnali hangja.

éj árnyékát ha
fölriadva megdobom
holdfényfolt marad

Soha nem játszom
a szavakkal, a szavak
játszanak velem.

Igazán kedvenc
verseim másoktól: mind
alulértékelt.

Elázott tücskök
hegedülnek a fűben
- ég könnye pereg.