Új versek

A Parnasszuson
maradt a tollam, nem baj,
úgyis kifogyott.

Elázott veréb
ugrál a gangon: hallgasd
esőcsepp hangom.

Forró délidőn
a csendet a kabócák
hangja űzi el.

Ma álarc nélkül
léptem utcára! Nem is
ismert meg senki!

Keresztmetszetem
vagy. Félbevágott lelkem
keresett fele.

Éjsötét hangok
csorognak szunnyadókra:
Rigódal ébreszt.

Velem lehetnél,
mikor fájok magamnak -
ezt sem mutatom.

Élek én? vagy csak
létezem, és engedem,
szökni életem?

Ölelésedre
még igen, arcodra már
alig emlékszem.

Mivé lett minden
hozzád ragaszkodásom,
hűtöttél rajta.

A letaposott
virágaim között csak
sírok csendesen.

Gyökér nélkül élsz,
földből kifordít a szél.
Sehol sincs hazád.

majd megtalálsz, ha
már nem tartasz rám igényt,
keresned sem kell

Tegnap mesét mond
Ma altat képeivel
Holnap ébredek

Az élet csak egy
Pillanat, de hatása
Örökkévaló.

azt hiszem észre
sem vetted hogy magamra
maradtam benned

Kalapban, maszkban
rabolta ki a boltot,
szabály az szabály.

Csak azzal táncolsz
az esőben kit vihar
sem riaszthat el.

Lépteid zaja
szívverésemre rímel.
Költészet ez is...

Az arcunkra volt
írva boldogságunk. Hogy
felejthettük el?

Kiborult az ég,
betelt nála a pohár.
Koraérett nyár.

Mesélj nekem még,
s elképzelem, velünk majd
megtörténhet-e...

gesztenyevirág
gyertyaként ül lombokon
esti hangulat

A jó modor és
a mosoly házassága
kedvességet szült.

Megannyi csókot
szórtál szerteszét, csak épp
nekem nem adtál.

Kint csönd. Bent fejét
lehajtva, halk imát mond
Sayo hercegnő.

kétségbeesett
ecset keresi vásznát
életművéhez

Elfáradt a szó
Leült közénk félúton
Csend lett hirtelen

Szitakötő fúlt
tó vizébe, a békák
nagy örömére.

Zsák megtalálta
foltját, azóta foltja
is megnyugodott.

Emlékszem egyszer
Önzetlenül szerettem
Elengedtelek

Ismertem egypár
bohócot, ki fennhordta
a krumpliorrát.

Fontos ember volt,
ezért temetésére
limuzinnal ment.

Emlékszel még, hogy
miért mentem én akkor
a tűzbe érted?

Ha csak szorítod,
ne lepődj meg, ha végül
te roppansz össze.

Hazudtál nekem-
súlytalanul lebegnek
az ékezetek.