Új versek

Minden pillanat,
Mit megélsz, szolgálja őt,
A benned élőt.

sötét felhőből
esőt facsar - szél szalad
át a kerteken

ahol akivel
jó együtt lenni - onnan
nem vágyódunk el

Aggódunk érted,
hited erősítsen, kérd
Te is az Urat.

Nos míg élsz, minden
Lélegzetvétel földi
Szépséget fest le

Hajamba fonja
sugarát a Hold, s nézi
hulló szirmaim.

virrasztó éjjel
csend ül a Hortobágyra
alszik a magyar

Az egyszerűség
zavaró jelenség a
mai világban.

A bűntudatom
választ el megérdemelt
boldogságomtól.

versből ácsolok
szép Szülőföldem fölé
Hazát magamnak

ahogy rövidül
az út egyre nehezebb
haladni rajta

Megnevezheted
az egész részeit, de
így nem áll össze.

Az én társaim:
bicikli, Duna, erdő.
együtt utazunk.

Az élet nem a
versenyről szól, hanem az
együttérzésről.

pillangó szárnyán
illan életünk tova
a végtelenbe

mosolygó arcra
napsugárként ömlik rá
szőke göndörség

Te vagy egyedül,
aki ma is harcba száll
ellenem értem.

Az öröm kettős
ha osztod - és a bánat
osztva fél bánat.

Egy érintéstől
millió sok fájdalom
tud feloldódni.

bátor fiókát
a szűk fészek biztatja
kirepülésre

Pékek a falon,
képek a sütődében.
Minden lehet már!

Mondd, megtanultál
elengedni? Gyakorold
minden áldott nap!

pulykakakason
pávatoll szamarakon
zebracsíkozás

Kerti padomra
ült a nyugalom, én is
mellé szegődtem.

Minden napomért
köszönettel tartozom
eszerint élek.

nem versenyzek csak
egyedül önmagammal -
szívem a bíró

Van hogy faltörő
kos helyett elég lenne
csak kopogtatni.

Hogy mi történhet
egy lélegzetvételnyi
időben? Minden.

Isten segít az
úton járni, de neked
kell elindulnod.

alkonyatkor a
leghűségesebb árny is
vékonyodni kezd

nem történt semmi
a szárítókötélen
kék lepedő leng

Mozgatórugó
csak egy van, szeretni és
szeretve lenni.

ott él benned egy
Titkos Erő, minek nem
árthat semmi sem

porzik a puszta
szomját oltó csordának
bólogat a gém

Beszélnek hozzám,
Ruhák a szárítóról.
A nyár már halott.

Suttogok: maradj,
Hiába a kiáltás,
Ha nem akarod.