Új versek

hazaérkezés -
frissen nyírott fű szaga
a levegőben

Elhagyott csónak
ringatózik a tavon,
gazdájára vár...

Önbizalomért,
egészségesért sorban
állnék bármikor.

Ha nem hiszel a
Mennyországban, gyere el
A kis kertünkbe.

Szelid szavaid
szálló sziromlevelek
tavaszi szélben.

célegyenesben
minden percét bánjuk a
halogatásnak

emlékeimben
van egy végtelen fonat
hajtincseidből

hűvös hajnalon
az orgona rügyei
harmatot isznak

Aprócska szépség...
Fűbucka mellett huncut
százszorszép kacag...

Levágatnám én
két kezem, de te ölelsz
és én vétkezem...

Egy emlék felett,
míg a folyó zeng, ölel
a vízparti csend.

külföldön honvágy,
hazámban elvágyódás
gyötör nap mint nap

utazás közben
szembesülsz azzal, hogy még
semmit sem láttál

A tisztánlátás
hiánya, nem csak a rossz
látásból ered.

Legnagyobb késő
az igazság, úgy a húsz,
ötven évével!

ahonnan jöttél
ahová mész csinálhat
belőled vitézt

Lyuk lett rajta, mely
leszaladt és tele volt
élettel, velem.

Beburkolózik,
barkabundába bújik
az ifjú tavasz...

Hatvan százalék
víz, bőr nélküli arc, s a
többi taktika.

Eb tekintet les,
kívánságod parancs, ő
szeret, mondd te is?

Mecsek lankáin
aranyvessző virít s víg
szeles április

Bágyadtan baktat
az utcánkban négy gyerek.
Kialvatlanok.

A magány padján
hárman ülünk, emlékem
árnyékom és én.

megáll az idő
néha pillanatokra
emlékeket szór

csillaglombóra
percnyi álmokat rejtve
szemedből mesél

hűtlenségedre
ne más portáján keress
magyarázatot

sellőként ült az
ősfa ágán a leány
- tavasz van ... tavasz

tollpihe pihent
a füvön, rég kismadár
röptét kísérte

homályos égen
ezüst pillangó röppen
illanó ködfolt

cseresznyevirág
szirmai tenyeremben
- hervadó idő

Makarenkót már
klónozzák, s ő figyeli
majd a pontozást!

örömfát ültet
az aki csodálni tud
egy tűlevelet

végigjárt úton
elgurult könnyeiből
gyöngyvirág nyílik

pillaszárnyú kis
szembogarad szívemben
lett borostyánkő

Az önismeret
ott veszi kezdetét, hogy
Tükörbe nézel.

meztelenséged
megvakított mostantól
tapogatózom