Új versek

Zöld gyepszőnyegre
Virágmintát festeget
Most a természet.

Piros szoknyáját
igazítja a pipacs
szélnek tetszeleg.

Vigye csak a szél
a fáradt tegnapokat,
ragyog a tavasz.

Bűvös erdőnek
Csendjébe súgjuk titkunk
S lelkünk már könnyebb

Gondolat-csírát
Ültetünk fejbe s szívbe:
Lélek-kertészet

felhőkben a hold
én sötétben bolyongok -
keresem utam

te magad vagy a
lelkiismeret - lázadj
ha rossz úton jársz

Kis dolgok fénye
Világítja be csaknem
Egész létünket.

éj ha elillan
szedd csokorba álmaid
s váltsd valóra mind

Mindennek vége,
ha némaság a válasz
kérdéseimre.

Ma eltévedtem
nehézkesen találtam
vissza magamhoz.

Tanto díszeként
szirom hull szamurájra
- ünnepelt halál

mint egy korona
rügyező fákat ékít
a hold korongja

Mások a fények,
tulipántüzek gyúlnak
a kertek alatt.

Elolvadt a hó.
Jázminok közt egy gésa
csendben varrogat.

Gyermekként egy fa
alatt játszottam, egyszer
majd keresztem lesz.

Napfény simogat,
madárcsicsergés csókol,
nincs többé magány.

összefüggések
hálójában vergődik -
emberi elme

Az ajkad, mikor
rám tapad... mint hűvös bor
a sivatagban

legveszélyesebb
ellenségem mindig is
a magányom lesz

Elvontság! Boldog
Sziget, ahol nem zavar
A realitás.

A vágyat minden
Izgatja, kivéve a
Beteljesülés.

Megbocsátani
nehezebb, vagy átlépni
az árnyékunkat?

Minden bennem van,
ami a nagysághoz kell,
mégse érem el.

Élet és halál
együtt táncol virágzó
cseresznyefákon.

Színmúlandóság -
nyiladozó tavaszban
rőt őszígéret

napfényben fürdik
a lelkem írtál nekem
ez hihetetlen

Semmi sem olyan
Egyszerű és mélységes,
Mint a kedvesség.

ajkam nem mozdul -
én, majd ő kóstol: A CSEND
- a legjobb gyógyszer

Megtört és fáradt.
Megvívta életharcát.
Lágy hangja szólít.

Éreztem, legszebb
perceimben hangosan
felsírt az élet.

ha boldogságra
vagy ítélve, kibírhatsz
egy kis szenvedést

Szemed mélysége
magába ránt... pupillánk
tágul egyaránt.

Könny az arcomon
már nem bánat vagy öröm.
Csak elengedés.

születésekor
minden fekete bárány
szelíd s ártatlan

Bölcsen hallgatott,
megértette végre a
kimondhatatlant