Új versek

Ellep a fehér,
Reped a karcos, kék jég,
És belép a tél.

Jégtüskés ágak -
Tél szögesdrótja mögött
fagy-világba zár...

hangosan nyerít
jókedvre derít - kell ez
a tiszta öröm

párhuzamos lét:
az egyiket én írom
másikat Isten

ólómsúly tapad -
pillámra nehezedik
- bő ötven évre

halott versek a
toll alatt papír serceg
tűz olvassa el

megnyílt világunk
erősebb szemeinkben -
szabadság ága

A vad koffein-
Tűzijáték miatt, csak
Testem szikrázik.

őszi szél vonít,
rozsdává gyűrt hajdan-zöld -
tépett, sodort lét

Kihalt. Pár példány
él Kárpát medencében,
mélyszegénységben.

Poklaim mélyén,
egek magasságában,
téged kereslek...

A "Sztárban sztár"- ban
szárba szökken idülten
az álságosság.

didereg a tó
tetejére a szél fúj
havas ráncokat

nevetés ritka
hacsak nem önmagamon
gúnnyal röhögök

eső áztatta
soraimat széttépte
szél sodorta el

hozzám illően
merem rendemet adni -
így engedik meg

keresztútjárás
minden pillanat hordom
vénen nehezebb

Felcsippentenék
nyugalom perceiből -
guruló gyöngyök

tempó s érzelem
bár köröttem csend - zene
fülhallgatómban

egészséges ez
(kell szerető vonzalom)
a ragaszkodás

Esőcseppekben
pergő pillanatokért
mond imát az ősz.

Alkony avaron
árny a fénnyel birkózik
s lassan ráterül...

Kéretlenül más
helyett gondolkodni és
beszélni - smonca.

végre napsütés
aranyfényű a levél
vörösen rozsdás

Ünnep közeleg.
Fényárban úszik minden.
Retteg a fenyves.

Szentjánosbogár
vagyok lelkednek egén,
lidércfényem hív...

Békét hirdetni
mindig sokkal könnyebb, mint
azt megvédeni.

Porladó szívünk
képlékeny állandóság
örök időn túl.

Magányod nélkül,
magányos lennél... ezért
nem maradhatok.

nem dicsérlek mert
nem lehet elrejtetted
meleged s a fényt

Padlás sarkain
rejtett királyi jég-ék -
Kristály pókháló

Ínyenc zúzmara
őszi kertet kandíroz -
télre csemege

Hang nélkül mesélsz,
egy pillantás is elég:
látlak-hallgatlak.

Kicsivé azért
lettem, elférjek újra
a tenyeredben.

nap nélküli nap
csak bennem pislákol fény
gyengén a remény

Szabadságuktól
szebbek az így született -
szabálytalanok.