Új versek

Aluljáróban
öreg néni virágot
árul. Nem látják.

szemed tükrében
szívesen vetkőzöm le
gátlásaimat

mert elképzeled
erődben gyengeséged
ez lesz a veszted

valami jóra
valami nagyon szépre
vágyódik lelkem

Ezer hivatás
minek is, ha van egy, mit
szívedből csinálsz?

A nevetés nem
az öröm tartozéka.
Csendben is lehet.

Volt néhány hamis
hang, de a melódiánk
így is művészet.

Hol leszek én már
akkor? - kérdezted. Itt a
szívemben. Mindig.

Azt a gyereket
szeresd, akit kapsz, ne azt,
kit vágyad képzelt.

lélekpiruett
mit táncol - tükrödből néz
Ő - a Kereső

Értéktelen lett
az érték, de a semmit
túlértékelik.

Hiányod átjár,
Mikor nem vagy itt velem,
De tudom, hogy jössz.

ne bonyolítsd túl
kapj derékon és csókolj
ilyen egyszerű

a látvány akár
a játszott zene tele
volt szépségével

nőnek születtem -
végül is jó választás,
van hogy élvezem

kezed kezemben
tartóoszlop, egy biztos
támasz, mi megtart

Ha haloványan
is pislákol a fény, még
mindig van remény.

szíved a szívem
kilincse és tested a
testem bilincse

Ami értékes,
nem kiabál, gyengéden
suttog füledbe.

személyiséged
taszít és vonz egyszerre
megfoghatatlan

Eszem elvesztem
veled. De lelkem lehet
benned lelem meg.

Szerelmünk lángol.
Én téged - míg te magad
imádod szívből

tájban meglátja
s hangzó dallá írja a
harmóniáját

Másoknál látom,
amit hiányoltam a
kapcsolatomban.

Betűk helyettem
sírnak míg tintakönnyből
sorokat írnak.

Hóhatár fölött
jössz rá igazán, milyen
kincs a levegő.

Őszi reggelen
A nap fényét siratják
Ázott háztetők

Ébredni alszom,
lefeküdni kelek fel...
Inverz a világ...

Van ki gyönyörű,
van kin észre kell venni
és ő attól szép...

Elégedetlen
életével a koldus,
és a király is.

Eltávolodunk...
Szakadozó szálak a
szeretethálón.

Gyenge tea szín
az ég, nem kívánom a
napot cukrozni.

Félek, elveszik
a humorérzékem, ha
fogyok magamból.

visszagondolva
akkor azt is szerettem
amikor mentél

észre sem vettem
mikor elhagytam magam
te még tartottál

Összetört álmok
Sodor a képzeletem...
Jó újra látni!