Új versek

Isten sző stólát
a tavasznak, tarka rét
terül el vásznán.

az ég sarkában
tanyát vert egy gondolat:
`most hogyan tovább? `

Elhagytam magam:
a megtalálómnak, tán
ajándék leszek...!?!

...gyermekként szalad
előlem a valóság.
"Nőj fel!" - kiabál.

Kóborló lélek
utca-magányban ébred -
otthon illatra

Elnyeltem a zajt,
lelkem tavába lépve
csobbant a csendbe.

Lelkünk szavai
a csend békességében
felerősödnek.

Egy autó kell
hogy mindig benne legyen
kicsi kezében.

bocsásd meg nekik
hogy a te nevedben is
beszélni mernek

mennyi apró seb
láthatatlanul sajog
rejti jó modor

Napból telihold
Legügyesebb szamuráj
Kardjával szelte

Feljött a szép Hold,
a Nap szemlesütve bújt
egy felhő mögé...

Tűzijátéktól
Fénylik a sötét éjjel
Tele reménnyel!

Tűzijátékot
Szór szemed fénye - újév
Remény csillaga.

Nem tudhatom, hol
kezdődik a magasság
és hol ér véget.

Akkordjaiból
kilép a hang, s mentsvárat
remél a csendtől.

kis fényt reméltem
tündöklő csillagoktól -
könnyem megfagyott

lángoló szívek
sokat érnek - halál se
hűti le őket

Gyűlöl és szeret,
nem ért engem sem magát...
s habár sír; nevet.

Sírd el könnyeid,
engedj helyet szívedben
az örömöknek.

Arcod tükörkép,
gondolatod lustán ül
az idő lován.

gubancolódott
spárgán vonaglik jövőnk
ennyi a világ

ágrácsokból font
kalickában vergődik
jövőm angyala

Isten a reményt
fejezi ki, egy gyermek
születésével.

A nap, amelyik
Jótett, alkotás nélkül
Telik: kárba vész.

Öleld át jól a
lelked, hogy rád találjon
Isten mosolya.

Találjuk meg a
szeretet varázsát az
új esztendőben!

te, én, mi írjuk
az új év könyvét: most még
üres minden lap

vággyal-telt újév
boldog útra kísérje
rejtett lényegét

gyáva magány a
sors csak maradjak annak
ki voltam s vagyok

A fény sohasem...
A sötétség vakítja
el a szemeid.

A végtelen csak
addig otthonom, amíg
én nyitom, s csukom.

szívem angyalzug
ide rejtettem rólad
minden emléket

Az öregedés
az biztos, de hogy bölcsebb
leszel-e... az nem.

Démonaidat
ha nem tartod kordában,
élve falnak fel.

patakok folynak
utat keresve arcom
barázdáiban