Új versek

tükrödből ordít
farkasod - szemében lásd
szelíd tekintet

Hogyha keresed
nem találhatod, az út
talál meg téged.

jóindulatban
és szeretetben gazdag
új évet neked!

Szívedet zárja
a félelem, de nyitja
a nevetésed.

Ne veszítsd el a
Reményt - nem tudhatod, mit
hoz el a holnap.

Nem ígérek az
új évre semmit, de azt
biztos megtartom.

Kívánok nektek
nagyon boldog új évet,
jó egészséget!

időt kérek, mert
amit adni szeretnék
hosszú élet kell

apró könnyekkel
búcsúzik a jégvirág
ablakaimtól

Nincs az a sötét,
mi el nem múlik egyszer,
fény születik ma.

Leáll az élet.
Hiszen ma állítólag
illik szeretni.

Csak háláljuk meg
a pillanatot azzal,
hogy kiélvezzük.

Karácsony napján
a szív ünnepel, szeress,
most ne gondolkodj!

félreismersz ha
négyszemközt soha nem az
az arcom látod

szavaink adják
keretét a csendnek, nyisd
szólásra ajkad

Ne csomagold be
mi fölösleg, csak bátran
hagyd magad mögött!

Nem kapaszkodom
bele a pillanatba,
csak átengedem.

talán egy földre
szállt angyal puha meleg
fészkébe estem

Ne sírj hisz én sem
sírok mosoly legyen most
köztünk a kapocs

Csak a mélységbe
ugorva derül ki, hogy
tudsz-e repülni.

olyannak látlak
amilyenné magadtól
sohasem lennél

felhőgabonát
őröl az égi malom
hódara perceg

A sorsunk közös
minden, mit másnak kívánsz,
közeleg feléd.

Fülsiketítő
csend vesz körül. Gondjaim
is elhallgattak.

Költő nem vitáz,
leírja gondolatát,
azt boncoljátok.

Semmi vagyok, de
néha szívesen lennék,
világmegváltó.

Hibákból tanul,
aki nem azon van, hogy
tagadja őket.

Ölelésedtől
lelkem jégvirágai
újra pompáznak.

már tudom te vagy
a következő, kinek
nem leszek fontos

Belepusztulok
a semmibe, hogy legyen
végre valami.

ha megszeretnél
talán szép is lehetnék
- a legszebb - neked

jegyet váltott az
illúzió-vonatra -
- időutazó

szélcsengők hangját
ölelgetik vad szelek
nincsen most virág

Hibernáló tél
csiszolja jégvirággá
fagyott lelkemet.

Nem számít hírnév,
és pénz, ha nincsen szíved,
úgy semmit sem érsz.

Ki gyűlöletre
Tartja az erejét, az
Egyre gyengébb lesz