Új versek

másként kelt a nap
altatómmal ébredtem -
új kávém főzöm

szent percek ezek-
minden vele közös kép
elér szívemig

szerethetsz nagyon
bőven elég az nekem -
ha gondolatban

Nem lennék máshol,
csak örömmel kibélelt
igaz szívekben.

Minden nap reggel,
Fényes gömb jön az égre.
Elmúl a sötét.

békegalambok
felröppennek majd vissza -
tettek egy próbát

mondják hőség van
Itthon még őrzi nekem -
négy fal a tavaszt

visszanéztem és
megláttam magam veled -
álmokat szőni

glóriám a ló
nyaka - ez lesz síromon
a nevem fölött

gyémántmorzsákból
alkottál életművet
koronaékszert

legalább annyi
igazság kell amennyit -
nap süt az égen

madárdallamból
font ma csodás pántlikát
a tavaszi szél

tavaszi lombok
primőr tengerébe száll -
gyönyörű galamb

bodzavirágzás
túl édes már ez az est
csend erjed bennem

nyílnak a rózsák,
a kert olyan tiszta most
mint egy vallatás

lelkem pásztora
üdvös légy jó magamhoz -
hogy visszatérjek

zöld virág levél
fotoszintetizálgat
él a növényke

kiszáradt mezőn
virágok sóhajától-
porlik az élet

írisz kertemnek
szivárvány istennő fest -
sziromszárnyakat

csipke-mandalát
sző a fától az égig -
nyolclábú póklány

fehér virágok
elhullott angyaltollak
véres szirmotok

suttog az eső
csicsergőkkel hallgatom -
vizek meséit

szálltam szabadon
szárnyam töve rőt fénnyel
szikrázva ragyog

emlékezetből
újra rajzolom versben
a megélt időt

letört glóriás
idő marta himlős fej
holt sápadt mészkő

Örülnék, de hogy?
Az ismeretlen lehúz,
az ismert csöndes.

lélektisztulás
minden találkozásunk
örömünk közös

májusi eső
csendes tócsa tükrében
felhő vándorol

bezárt emlékek
szépségét őrzőm neked,
s benne téged is

anyák ünnepén
gyermekek karja ölel -
boldogság könnycsepp

ellenkezésed
alkotásokra késztet
ihletőm voltál

anyám szemében
kékre mosott csend békít -
tiszta ég ölel

Ki vagyok most már
Én sem tudom ki vagyok
Ülök, s bámulok

üdvös végtelen
tarka- barka kertjéből -
időt szakított

eső utáni
földszagú csendben halkan
fölsóhajt a kert

anyám kertjéből
beáradó illatok -
tavaszi gyógyír