Új versek

Bérem feléltem,
búcsúlevelem végén
már szárad a pont.

Esőcseppekkel
pöttyözött ablakon túl
vigasztalan táj.

Két fal között ne
a harmadikat válaszd
hanem az ajtót.

oda kell mindig
törekedni ahonnan
elmenni nehéz

bíbor karjával
horizontot ölel a
testes alkonyat

Még terítőjén
őrzöm - virágszálba varrt:
Anyám, kéznyomát...

télesti csendben
lombtalan faágakon
szuszog a magány

a folyóparton
százéves lombok fölé
görnyed az idő

Utat lapátolt
két kezem a hóban de
mégsem ott mentél.

messzeségünkben
karnyújtásnyivá tesz a
lélek-jelenlét

hajlott hátú fűz
éveinek sóhaját
folyó nyeli el.

Könnyedén nyíltan
megítélsz. Most nem szorulsz
épp segítségre.

Vén földművelő
komótosan elszánt, de
Chuck Norris mindig!

cellád fala is
elviselhetőbb néhány
ecsetvonással

Szép üvegcsengő
Ébredés s az elmúlás
Hűs csörömpölés

Ne vedd erővel,
úgyis megkapod mert én
neked szántam azt.

friss madárdalra
ébred a tavasz, itt csak
varjak köröznek

Csak aprópénzként
hullunk az Élet durva
játékgépébe.

kedved hiába
keresem - dob és basszus
nyom el madárdalt

Egy hete koszos
munkásruhámon tiszta
katica sétál.

Széljegyzet leszel,
vagy tetőpont - életem
történetében?

Gyomromban őrült
lepke rebbenő szárnya
jelzi jöttödet

Emléked nélkül
fapados utazások
a szép álmok is.

Megkeresem mert
szeretem megtalálni
benned azt a jót.

Furcsa félén élt
De szeretettel gondolt,
Így értették meg

Január végén
már látni a zöldet az
alagút végén.

Az etetőnél
áll a bál: a verebek
magért harcolnak...

Ha magad lennél,
gondolj a csillagokra...
...egy is rengeteg...

- Pincér! Kérnék egy
susogós joggingba bújt
pecsenyét, s két sört!

tó közepén áll
egy várakozó csónak
az est beleszáll

Fekete-fehér
álomból színre ébreszt
egy azúrkék folt.

Rügyben szunnyadó
kérdés válasszá nyílik,
szirmokat fakaszt.

Hóesés - kinek
háza nincs - pusztán fagyos
dunyhatakaró

Tükrében álmok,
...kettétörtek- mint vén fa
ólomsúly alatt.

csillagmilliárd -
nézem ragyogásukat,
fényből szőtt paplan

Lágy dallamokat
költ hajnalhangú rigó
szívem kócfészkén.