Új versek

Az Ősz, színpompás
csodája, virágokká
varázsol fákat.

Hagyod hogy szálljon,
könnyű pillangószárnyon,
szabaddá váljon!

Benne élsz minden
megkezdett percemben és
esti imámban.

szakadó eső -
első tanítási nap
az iskolában

A felejtésben
azért van jó dolog is,
mit is akartam?

Ami plátói
volt valamikor, az most
csak virtuális.

Megbocsájtani
Könnyű, de felejteni
Ugyancsak nehéz.

A gyermekkor az
gondtalan, kár hogy már ott
is felnőtt voltam.

Ok nélkül szeress!
Isten nem alkot soha
bűnt, sem selejtet.

kék hortenziák
zöld labirintusok közt
nyakéken ékkő

Zuhanás közben
jövőről álmodozik
a feloldozás...

kiverni ha nem
tudsz a fejedből, úgy biz`
ott van a helyem

piros cseresznyék
vidám táncot lejtenek
kacér menyecskék

Vége közelít
a vendégségnek. Vágyom
hozzátok haza.

rám köszönt az ősz
de még nagyon nincs kedvem
visszaköszönni

Ablak résében
szűköl a szél. "Őszül a
Nyár..." - súgja a Tél.

Elhagyott fészek
villanypóznán hirdeti:
újra itt az ősz.

Ráérős esők
Mossák kacér nyár porát
Oldják volt hitét

A megvalósult
álmaink őrzik belül
a lelki békét.

Derűs őszi nap
beszökött szívembe az
újjászületés.

álomra hajtja
fejét a hold, bögrémben
langyos tej s kifli

takaródon a
sziluetted csodával
határos forma

ittam szavaid,
de te másnak töltöttél
újra és újra ...

taposd velem el
épp kiégett tüzünk még
izzó parazsát

álmodik a nyár,
hogy soha nem ér véget,
- de nagyot téved

zöldellő bokrok
színes kardigánt húznak
véget ért a nyár

aranyecsetét
az ősz belemártja az
út menti fákba

racionális
érveid jobbhorogként
csapódnak nekem

Sose feledd, a
pompás, illatos lótusz
iszapból nő ki.

Hogyha nem tudod,
Merre menj, nézzél vissza.
Lásd, honnan jöttél.

ne gondold hogy egy
szelfivel magadat is
megörökíted

Ne kopogtass ősz!
Nyárnak még dolga van a
vénasszonyokkal.

ázott kisveréb
pocsolyában udvarol
tükörképének

godotra várhatsz
hamlet kissé bonyolult
inkább rómeó

Jöjj hát éj s döntsd el
Sorsom hajnalra büszke
Leszek vagy bukott

Szívdobogásom:
madárcsicsergés bordák
közé szorulva