Új versek

nem kell szánalom
ha tudom megteszem és
úgy amint régen

sem gyöpös poros
nem vagyok - divatjamúlt
is lehet érték

ti akik hisztek
még bennem kinyitjátok
bezárult lelkem

holdfénytócsán ha
átlábalok kis bajból
a nagyba jutok

Vannak helyzetek,
amiket nem szó old meg,
hanem az idő.

Jött a pillanat
érdeklődésem nem várt
eredményt hozott.

örömittasan
a fellegekben járok
ködben a város

a nap aranya
a hegyoldalra csorgott
izzik ruhája

hű mennyi egyes -
régi bizonyítványban
jelesnek számít

Szemétre dobták
Szem(ét) manusznak mindkét
kemény tyúkszemét.

A szomszédomnak
elmentek otthonról; Ő
sosincs magánál.

Amit nem mond ki
a száj az a szívemnek
kínzón, gyötrőn fáj.

Ha minden nap jól
menne, meglepetés nem
maradna benne.

vannak falak mik
támasztanak s vannak mik
elválasztanak

csak sír vég nélkül
egy veszett ügy miatt lett
sós könnyek foglya

megébreszt álmom
máris visszavágyom hol
őt újra látom

sötét reggelen
a Hold még az égen jár -
eltévedt talán

reggeli után
mámoros faun karján
szundít rút feje

rozébor színű
szád s bőröd pírja alvó
vágyam fölszítja

Litván Ész(t) nélkül
ásatott, míg a Lettek
rég(észt) kerestek.

szélvihar dúlja
ligetem szilánkosra
zúzva a szívem

Balaton vizén
bohém nap művészt játszik
vékony nádfirkák

Stanglija sokkal
ropogósabb, mint itt sok
száraz haiku.

Gőzölgő kávé,
örök élet illata,
lassan megiszom

árkádiai
liget kopott díszletét
átfesti az ősz

őszi délután
fényben sincs hiány így a
napon szunnyadok

bőgő bikák dús
vér a dúlt patanyomban
pusztulás várna

szép nimfáim már
őszbe fordultam én is
akár a táj - s fáj

Levelek árnya
napfénnyel hol itt, hol ott
táncol a falon.

A sápadt arcán
könny-özön, ajkán mosoly-
jó szíve leállt.

Rajtam felejtett
tekinteted emléke
őrzi a nyarat.

(Z)avarba ejtő
lelkemnek e színes ősz:
- szállok levélként.

felhők tükre a
víz s a szemed sugallja
mi a végtelen

És boldog leszel,
csak ezt döntsd el magadban
és boldog leszel...

Szőlőfürtök közt
Bronzos szélű kunkorrá
Pöndörül az ősz.

Eső esett ma,
Pocsolyákban víz csillan,
Madáritatók...