Új versek

Vad emlékezés,
mikor szabadon szárnyal
a fiatalság.

Fákon hunyorgó
Őszi napsugár lelkem s
Szívem járja át.

lassíts: lásd mit rejt
a táj - száguldva minden
fa oly egyforma

A jó nevelés
Addig tart, amíg maga
Az aktív élet.

Viharvert ágon
napfényben terem, héját
gyűri az idő.

ami megmaradt
nekem belőlük - emlék
hiány és fénykép

Ujjam simítja -
kik lehettek? Fapadon
szív átlőtt nyíllal.

kiben alázat
nincs, az gátlástalanul
mindenre képes

avarkupacra
hullt szívforma hárslevél
még halkan dobog

Kis lépésekkel
Nagy távokat jártam be
Hazaérkeztem.

eszembe jutott
milyen boldogok voltunk -
szomorú lettem...

Ha a szeretet
Kapujában állsz, biztos
Beszippant a szél.

Maga után húz
Fehér lehelet-felhőt
Ó! Megjött az ősz.

kalotaszegi
varrottasra jellemző
vonalvezetés

Az ég felhőin
a Lélek rajzolódik:
majd elmosódik.

hold árnyékában
pihen a fáradt este
lelke nyugalom

Rámripakodtál.
Nem személyes ügy tudom,
Csupán éhes vagy.

bíborrá érnek
az ezüst ruhás felhők
naplementében

szakadékszélek
rám hiába vártok, már
tudok repülni

Bágyadt közönnyel
jött el az este, unja
kormos köpenyét.

Őseim szava,
párolgó föld illata
az eső után.

Pillangó se száll,
száraz kóróvá lett már
kedvenc virága.

Idő kereke
Úgy érzem már többször is
Áthajtott rajtam.

ráhevert a köd
nyirkos homokba írt sok
száz patanyomra

életiskola
egyetlen vizsgatárgya
lelkiismeret

bár holnapunk még
elvehető az emlék
elvehetetlen

Jó tudni amit
érzek és érezni azt
amit már tudok.

Féltlek gyermekem -
nem magam - mert mindig félsz
ha gyengének látsz.

Te nagyon tetszel
de visszafogom magam
Fájna, ha én nem

mézédes nektárt
idéz egy sárguló lomb
alulról nézem

morcos délután
arcán fagyos mosolya
reggel kiderül

magányos tölgyfa
koronáját hullajtja
mégis büszkén áll

bármi lehetek
még... (csak fiatalabb és
ártatlanabb nem)

Elküldöm hozzád
gondolataim fáznak
melegítsd őket!

borostyán zöldje
kapaszkodik elaggott
vágyak tűzfalán

A fátyolos bérc
szikár szépsége üzen:
Magyar! Légy büszke!