Új versek

Arany szívednek
tisztasága, az összes
karátja... enyém:)

Mások dühéből
építkezni balgaság,
sajátunkból - bűn.

rohanó idő
köszönti szülinapom -
szarkalábakkal

ködben bolyongnak
arany sújtásos fák, mind
huszonnégy karát

eltapos aztán
karjába kap az élet
majdnem minden nap

ölelkezik a
bánat velem én pedig
visszaölelem

zörgő levelek
ablakomnál csomagol
valamit az ősz

Egyedül csak én
értelek meg, kotyogja
az első kávé.

Fájdalmad léggömb,
engedd meg, hogy felkapja
egy hirtelen szél.

Ma már nem érne
remegnem, s merengenem
a renomémon.

Elvárásaid
gyűjtsd össze szépen, dobd ki,
s élvezd életed!

Nyári nevetés,
mind befőttes üvegbe
tett sárgabarack.

összeragasztott
részeim emlékeznek
mily közel voltam

sárga holdhajó
hajnali horizonton -
köd bont vitorlát

köd tengerében
aranyló fák lebegnek -
nyár tüzét viszik

Térkép, nagy lista
itt a fekete Volga:
A gyászos fáma

hold hajszálai
vagy mandulafa ágak -
megfejthetetlen

már vár - fölnyerít
ha meglát - így együtt jó
barátom a ló

bőröd illata
finom parfümként ölel -
édes vakság ez

Érzem fényedet
akkor is ha nem látlak -
két alkonyat közt.

elszálló jókedv
mennyi madárijesztő -
lelkembe zárva

Hazafelé ment.
Kezében egy száll virág,
a sírra szánta.

alkony bársonyán
csend duruzsol erdőnek -
fehér gyöngyként hull

fák szíve nyitva
kopasz ágak ég felé -
imát suttognak

gajra ment a nyár
kopasz fák színtelenül
meztelenkednek

Római módi
ez itt?! Sóval szórták fel
az ősz romjait...

Haldoklóknak árny
Apám keze felém nyúl
Illékony a lét

Füst száll az égre
mintha szavak lennének
miket nem mondtunk...

álmatlanságot
gyomlál az éj szétszórja
csillagtengerként

bánatok köde
szitál az őszi fák közt -
szívemen fátyol

gyászos felhőkkel
együtt szállnak a múltba
levél-madarak

Szélcsendes a táj
vihartépte fák állnak -
régi történet.

az ősz szőnyegén
arany színe s fonákja
dús levélmintás

Sűrű köd lebeg
Alig látok át rajta
De te jól ragyogsz

Őszi reggelen
falevelek arcára
rozsdát szór a köd.

Világok között
Kerestelek mindenhol
Magam mögött nem