Új versek

Az ember őrült
vad: csapdát állít másnak,
majd beleszalad.

mikor a könnyek
elapadnak elszárad
a szerelem is

útravalóként
hosszan nyújtja árnyékát
száradt görcs akác

gondolataim
között kerestelek de
szívemben voltál

mint egy csapodár
virágról világra száll
édes csábítás

virágillatban
fürdőző hajnali csend
üde reggelt hoz

Nos, nem tisztelet
Az, ha alap nélküli
Szobrot adsz neki

bezárom magam
elefántcsonttornyomba
a csend oltalom

Szeress, bocsáss meg -
Istennek a többire
mindig gondja lesz.

ha az igazság
érdektelen - az érdek
igazságtalan

nagylelkűséged
megható - örökségül
magamra hagytál

Lepkehálóval
soha ne iramodj a
boldogság után.

Nem sok hiányzik
földi valóságomból
csak épp a lényeg.

padra ültetett
tavasz meleg mosolya
szirmot szórt körém

Fázósan bújik
a Hold, felhőcske mögé,
hideg a tavasz.

kezemben a csend
most roppant össze, testem
szilánkos sóhaj

Zizegnek a fák.
Üzenetet hord a szél.
Levéltitkokat.

hűs tó tükrén hold
fénye rezzen, átlibbent
rajta az éjjel

még kiosztottam
néhány fényes csillagot
köszönetképpen

mert elengedtem,
csak a kérdés maradt még:
- Mi lett volna, ha...?

Magány nyomába
szegődött a csoszogás,
örök párra lelt.

semmi sem marad
belőled ha mindenki
alakjára szab

hiányzik kávé
illatában gőzölgő
hangodra kelni

első látásra
a szívembe röppent egy
kis kék cinege

Ma krumplis tészta,
de holnap csak azért is
krumplileves lesz.

tavaszi napfény
a rét zöld hajába tűz
kis virágokat

tekintetedbe
állig begombolkozva
többé nem fázom

válasz nélküli
csendben hallottam mennyi
fájdalmat adtam

Hófehér felhőn,
táncoló tollpihe száll,
angyal hárfázik.

néma gyereknek
is hallani lehet a
szívdobogását

rideg hajnalon
gyűrött párnámba lehelt
illatod ébreszt

Leleplezi a
Tiszteletreméltót, a
Lehulló lepel

Semmit nem adtál,
mégis gazdagabb vagyok
a közeledben.

Éjjel sok bárányt
számoltam, valakinek
nem hiányoznak!?

egy szál rózsában
a tágabb dimenziót
síkba préselted

csak apró percek
de a léleknek elég
a boldogsághoz