Új versek

Elkaptam szeme
sugarát... Cserébe a
sajátom adtam.

köd zárta le a
látható teret csak a
képzelet szabad

ha a világban
helyedet keresed csak
nézz körül - belül

lemerülőben
életérzésem, lelkem
töltőre teszem

szemébe nézve
nagy önfegyelem kell most
rejteni vágyam

vitatkozik az
igen a nemmel a csönd
szóhoz sem juthat

homokozóban
eső mossa tisztára
a játékokat

vénséges erdő
smaragdzöld mohaútján
múltba jár a csend

Szántóföldön csont.
Ködbe veszett dicsőség
ékes lelete.

Azúrkék égre
November apó - szürke
paplant terített.

Tó karján szürke
ég ölelésében ősz
síró gyermeke.

Fehérre meszelt
házak közt szürke füst száll
s megül a völgyben.

darvakkal szálló
tekintetem sokáig
velük kóborol

Hideg hó-paplan
alatt - szíveket dajkál
meleg szeretet.

Minden elcsitult.
Holdfényt majszol egy virág
a kertészetben.

Vérszegény vámpír
keresi hozzá illő
bővérű párját

egy ágról szakadt
madárfütty kergetőzik
csavargó széllel

nyár után int a
szirom majd bánatában
csendben elhervad

tajtékzó hullám
szüntelen morajlással
marja a szirtet

Kávéillat száll,
S puha napfény gömbölyül
Mosolyívedre.

Vörösbe hajló
vadszőlő levelek közt
hajnali szél jár.

örökzöld mellett
a halott krizantémot
eső mosdatja

csészém melege
tenyeremben - eszembe
jutnak fiaim

selyemfüggönyön
át beszökött hozzám a
szél porcicázni

veled hallgatok
mióta kérdés nélkül
kapom a választ

tar fán gombolyag,
ágvillák gömbdíszein,
zölddel egy fagyöngy.

lila havasok
ködkúszta csúcsai közt
békesség honol

Holt leveleket
kerget a viharos szél
kopasz fák között.

napkeltét lesni
egy csillag fent maradt a
hajnali égen

Halott még a táj.
Dérrel szőtt szemfedőjén
őzbak szökken át.

Cibál az élet?
Nézz a kis falevélre
viharban! Kitart.

repülő halraj
éhes sirályok között
pompás lakoma

szürke fellegek
pufóksága reggelre
friss havat sejtet

arcán az idő
láthatóan ráncos, mint
a téli alma

Ezüstös minden
körös-körül, szőnyegként
hóharmat terül.

túrabakancsom
nem illik nadrágomhoz
én egyikhez sem