Új versek

Ismered te is
magányba zárkózva vársz-
nem tudod mire.

Sérelmeimből
szépségeset építek-
sajátkezűleg.

Kiszolgáltatott
létünk fennkölt drámája-
esendőségünk.

égből ma nem jön
éltető sugár - zárva
marad a szívem

Hulló falevél
- Kit őszi szél táncoltat -
Vagyok én magam.

Ha imádkozom,
Istenhez szólok. Csendben,
Ő szólít engem.

Isten eszköze
a kegyelem, a mienk
pedig a hála.

A háborúban
még a győztes is vesztes,
köss inkább békét.

Kopasz, metszettük,
termése zsákban, szárad.
Törjek estére?

örömhírt hoz az
angyal csapdosó szárnnyal
verdeső szívvel

Ünnepi fényben
takaróba bugyolált
éhező volt társ.

Már nem vágyálom
szép szerelemvirágom -
nyílik szívágyon

huszonöt éves
futamidőre váltott
végső nyughelyek

A szeretet lesz
az ajándék, a hála
a viszonzása...

néha elég egy
könnycsepp, hogy csak egy kicsit
úgy érezd: könnyebb

Aki nem tudja,
mit ártott a másiknak;
javíthatatlan.

Átélni minden
érzelmet, bátor randi
önmagatokkal.

Félszeg lépteim
tévelyegtem utamon-
magam keresve.

Teljes közönyben
vagy álságos mosolyban-
mondhatni mindegy.

éber álmok közt
a képzeletedben élsz-
világtól messze

Szívem víztükrét
kaviccsal zavarta meg-
csak játszadozott.

Az első lépés
a hosszú úton, nem más-
mint az irgalom.

Haikukat írsz?
Mazochisták előnyben:
három sor pont hu.

Kerüld el őket
a hamis jótevőket
fényük is hazug

Rideg őszülés
Hajadra a kor, a tél
tájra hoz múlást.

Ünnepi fényben
karácsonykor, gyöngéden
tart a szeretet.

nem földi mérce
rejtezkedő fájdalmunk
a létezésben

Az elfogultság
túlzásai kínosak-
mintsem kedvesek.

Balanszod leszek
ha már túlzottan kilengsz-
csupa cáfolat.

gyengékért kiálts
ha jobb világot akarsz-
nemesebb lelket

apám intelme
tedd amit mondott anyád-
nagyon hiányzik

szelektált közöny
magatartásból egyes-
távolról kerüld

a tőrkörmű éj
vérig karmolta lelkem
kottapapírját

rideg esős az
este két gyertya ad most
betlehemi fényt

Csak állunk, s játszunk,
mi ketten, mesebeli
varázsló-kertben.

Két gyermek, felnőtt
haraggal, harcot vívnak,
a pillanattal.