Új versek

lámpások fénye -
egy sütőtökös csókban
minden megbújik

ázott patanyom
lesz versem ha meghalok -
most sem olvassák

Halálnak számos
oka van, az életé
halált okoz majd.

bekuckózom, míg
a lucskos tél hűlt helyén
aranyrügy fakad

Amott dió hull,
lábam elé rigó száll.
Minden nap jó nap.

pár ringó levél
tó mélyével szemezget -
halál grimaszol

a kettőnk ősze
deres - ha találkozunk
attól lesz színes

Nem hiszek benne.
De abban még kevésbé,
Hogy nem létezik.

Kármentésben jók
e még színesen szürke
napok az évben.

Már eleve nem
korrekt a lét, hisz itt él
az emberfaj is.

Kívánj valamit,
telihold teljesíti,
égiek védnek...

ismétlő szempár
vonzó könyvként harapdál -
lágy vágyat kacsint

te a szilárd kő
én a patakcsobogás -
összetartozunk

fénnyel sebzi meg
templom falát a hajnal -
aranyszín áldás

Szürke kérgű fák
napfényt gyűjtenek nekünk -
tűzifa-halál.

hiányod élő
még - akár az emléked -
nem múlik soha

vág az őszi szél
incselkedik a nappal
kényes egyensúly

fán fészkelő hold
csibéit igazgatja -
apró csillagok

Ilúzió volt,
mint tükör patak vizén -
eltörik könnyen...

Hófelhős estén
utolsó ígéreted
ballag át rajtam.

Mikor rádöbbensz,
nincs honnét hiányoznod -
épp megérkezel.

Nem a zaj beszél.
A csend hordoz minden szót,
ott hallod magad.

Egy veréb fölszállt.
A fenyőfa ága még
most is integet.

fáradt műanyag
tapad egy bokor ágán -
örök emlékünk

cseppnyi diadal
hogy még jelen lehetek
valóságosan

még nem vallottam
szégyent talán - úgy érzem -
mondhatom féltem

nem volt szakadék
múltam s jelenem között
vagyok ki voltam

jó itt körbe fon
a szeretet szokatlan
alig hiszem el

A láthatárt új
hajnal fonja át, pirul
az ébredő ég.

Sűrű pára száll,
nedves avar neszez csak -
szarvasléptű csend...

Szikrázó máglyák
Lángoló napforduló -
Búcsút int a nyár

Könnyű szárnyán szál
a tél hangja: "Ismerlek!" -
súgja füledbe.

Magány kövein
szikrázó napfény táncol...
Üres reggelem.

kertek tűnődő
csendjébe szigorú szél
zizeg elmúlást

rohanó idő
Ariadné fonala -
visszatekerném

széles aszfalton
szórják szét száraz terhük
a színt valló fák