Új versek

homlokodon a
szenteltvíz cseppje csillan
a gyertyafényben

csodás madár a
hajnal leejti szárnyát
meghal boldogan

Bolond vagy ember,
hisz önmagad foglyaként
vágysz szabadságra.

Öreg tölgyfánkon
megfontolt szarvasbogár
viadalra vár...

homlok homlokhoz
ha ész nem is áramlik
csak a szeretet

négyes a bűvös
határ - nem voltam soha
jó magasugró

Öles léptekkel
érkezik az éj, holnap
lohol nyomában.

Vad folyóm mára
megszelídült a lélek
óceánjában.

két pár gyémántom
csodaszép - gyermekeim
csillogó szeme

gondolataim
templomában, letérdelt
lelkem imája

Szentjánosbogár
a lelkem világító
lámpás az éjben.

Hold ezüstjét a
toronytető nappalra
is megőrizte

két számmal nagyobb
a szerelem először;
aztán kinőjjük...

Szabadult lovak
karámja az esti csend
kontúrtalanság.

halálos ágyán
nagyanyám nagyapámtól
bocsánatot kér

aranyló tarlón
varjak gyászmenete a
nyarat kíséri

Erre születtem,
büszkén hordom halálom,
amíg csak élek.

Boldogságot a
kilátástalanságban
keresni nonszensz... (?)

Dús búzaszemek
peregnek aratáskor-
sárga konfetti.

Brutális az a
fájdalom, ha a szívünk
bizalmat veszít.

Legfájdalmasabb
érzés, ha a fájdalom
szívünkben marad.

kacskaringós út
hátam mögött - fonalát
visszatekerném

mint csontváz zörög
gyufás skatulyákba zárt
rossz szokásaink

Hová bújjak még?
A mélység horizontján
vakító a fény.

Hulló levelek
nyár derekán félelem
minden olyan más.

Hiába lett nyár,
szívem ólomszín felhő
hiányod egén.

Egy filozófus:
"Csak azt lehet tagadni,
ami létezik."

Alkonyég dinnye,
magvai árnyak, héja
mélyzöld fűszálak.

így imakönyvbe
préselt virág illata
színe múlik el

Leszek illat, mely
gallérodhoz simulva
csókolja nyakad.

egyenes ember
görbe utakon is a
cél felé halad

Lelkemből élni
felszabadulás külső
ámokfutásból.

tűzben égő fák
száraz medret söpröget
szomorúfűzág

Az élet, ködök
hátán ellebeg. Futnék
vele: nem lehet.

Alámerülök
Én és a három Somersby
Énem mélyére.

Nem kell szívesség.
Méltósággal őrülök
bele: Magamba.