Új versek

Moccanatlan csend,
öröklétet álmodik
hó - dunyha alatt.

kopik az idő
vasfoga de rozsda nem
kezdi ki soha

A csoda mindig
A közeledben van, csak
Kezed kell kinyújtsd.

Úgy állok bosszút
Ellenségeimen, hogy
Csak boldog vagyok.

Fahéj szegfűszeg
illata, mézeskalács
mosolya tálcán.

örömzöld fákra
bíborvörös színt terít
a napfelkelte

karácsony táján
a kegyelemkenyérhez
díszdoboz dukál

Kövér a kutyád?
Ez azt jelenti, hogy nem
Sportolsz eleget.

reménysugarak -
aszfalt repedésében
zöldülő fűszál

angyalok dala
csendül már minden otthon
kisasztalánál

Néha táncolni
Kell az ördöggel is, hogy
Otthagyd a poklot.

Mit szemed ígért
szád soha nem mondta ki
így lettél vesztes.

festheted szépre
ha a tetején körbe
szögesdrót feszül

felásom magam
neked ha kell hogy bennem
ültesd magad el

Az emberiség
Legnagyobb ellensége
Az emberiség

Koldus léleknek
az önzetlen szeretet
ad gazdagságot.

légbuborékok
voltak mit egyszerűbb volt
gyémántnak látni

Világ zászlaja
kitűzve az égre is.
Vagy ez szivárvány?

Kinn szitál a köd,
de benn múzsám szépsége
napfényként ragyog.

Ragacsos porszem
Mossa szemem szárazra
Vörös kínként ég.

Tükörbe nézek,
de csak az anyám arcát
látom, szomorú.

a tehetséged
áldás - ha alázattal
kamatoztatod

Sziget. Lakatlan,
de nem maradhat így. Nem.
Lakd be. Hisz tiéd.

Folyó kiárad.
Sodorja házad, kocsid.
Van úszni-vágyad?

Lovagiasság
is létezik valahol,
olvastunk róla.

Ne keverd bele
Istent, se akaratát
a tetteidbe!

lobbanó lángok
kékes fénye világít
sötét ajtókat

nem tudom hová
indultam, de szeretnék
már odaérni

szárnyaid alatt
már nem ér a zivatar
megpihenhetek

Átélt pillanat
lenyomat a könyvemben,
egy préselt virág.

tengernyi Te gyűlt
bennem egybe: fulladok
a szerelembe

A kis kívánság
Fellángol és nagyra nő,
Ha megtagadják.

Nem azért éltem
Nyolcvan évet, hogy mindig
Ugyanazt mondjam.

Tetteid magad
akarhatod, ennyi a
szabad. akarat.

A gyomor jelzi
Ha üres, de a fej ezt
Ritkán teszi meg.

Bánat mélyekbe
csöppenő sós elmúlás
Könnyeink tava