Új versek

Tanítanak a
csillagok. Magányról és
titkokról. Halljuk?

Minden nap van egy
pillanat, mikor dönthetsz
a boldogságról.

kapcsolataink
öreg gyékénykosárként
foszlanak széjjel

Esik. Budapest
nézi magát az aszfalt
tükörfényében.

Mi van akkor, ha
a `Különös házasság`
egy parabola?

Rideg az érzés,
és bársonytapintású,
mely körülölel.

Nincs se főpróba
se ráadás az élet
színpadán. Most játssz.

Mások címkéket
ragasztanak rád, így nem
látnak meztelen.

mindenkitől azt
fogadd el s szeresd, mit ő
adni tud neked

Ne téveszd össze
a szeretet szavát a
mézédes szóval!

Hópaplan alatt
az élet nem adja fel;
kivárja sorát.

fenegyerekek
angyalbőrben züllenek
vadállatokká

Bennünk van a jó
Miért nem azt engedjük
Tisztán szabadon

Mert egy álarc sem
marad mindig a helyén
Legyél őszinte.

Pályaudvaron
a kék, visszhangzó semmi
belepi elmém.

ha drámai, az
se gond, az is szép ... végén
jön a katarzis

Nehéz helyzetben
fontos kérdés: Mit tenne
most a Szeretet?

Mi az a rejtély,
hogy a holnap miként jön
el újra nekem.

Érintésedtől
ledőlnek a falaim,
megszűnik az én.

Palackpostával
csendhullámokon egyszer
egy Vágy ér Hozzád

utcai neon
szűrt fénye megbotlik egy
törött üvegen

Minden barátnőd
után egyre közelebb
kerülsz kettőnkhöz.

Hiába tartok
tükröt eléd, nincs erőd
magadba nézni.

Kócos hajában,
sárgult falevelekkel
elcsoszog az ősz...

különleges vagy -
pimaszul friss stílusod
egyben védjegyed

Saras utakon,
a magam nyomában sem
járok szívesen...

Nyaka ívébe
nyarat rajzol ajkam, ám
Ő mégis reszket...

Hibázom. Aztán
hibám átalakítom
dekoratívvá.

Nézd azt, kik vannak
a fa körül, ne azt, hogy
mi van alatta.

folyton az időt
hajtogatnánk tágasra,
vagy tenyérnyire

Szerelmed csupán
faágba kapaszkodó,
libbenő levél.

utcán sétálva
kislány szeméből Isten
pillantott vissza

ne törölj le, a
fénylő könnycsepp én vagyok
szép szemeidben

Szürke november
Közéd és közém állt: - csend
Eltávolított

Reggel nyújtózik,
különös fogságban tart
csíkos pizsamám.

Ujjaim pihe
súlyát cirógattam én
tincseid mögé...