Új versek

Én akár egynek
is írhatok: aki ért,
szeret, s elvisel.

Semmit nem tanul
az, aki azt hiszi, hogy
mindent jobban tud.

Az élet rohan,
benne az emlékeink
maradandóak.

pihenni vágyón
hajnali rózsafényben
a lég sem mozdul

ring folyondárok
indáján dalos csacska
tarka madárraj

míg fodros a víz
szebbnek mutatja arcom -
ha sima csúfnak

fölszálló hattyú
vizet kavar - kisimul
s tükör lesz hamar

Friss versrügy fakad
gondolataim ágán
szóvirág nyílik.

ujjaim fésűk
vörös sörényed fonom
szép szoros copfba

napfény becézi
szétterülve a vízen
bronzszínű hajad

Kovászolódnak
élénk, friss zöld uborkák -
napfényben úsznak.

szelíd a dalom
furulyám velem vénült
nincs örökéltünk

dalt fuvolázva
táncos nimfákat lestem
párás ligetben

Egy nyíló virág,
az térített meg engem -
a világtalant.

Reggelim a nap:
forró tojásrántotta
- harapom, éget.

indigószínű
kendőd pók szőtte fátyol
szélben viháncol

De ha némán van,
Bobi és Dzsoki tart épp
mosolyszünetet.

könnycseppek nélkül
édes a búcsú végül
- rohamemlékek.

Angyalok szárnyát
lebegteti a fenyő-
illatú Idő.

fájó tegnapot
megbénulva csókoltam;
már csak te vagy itt.

Saját súlyodnál
kétszeres terhet sehogy
sem tudsz elbírni.

Istent félelem
szülte, boldogsághiány,
vigasztalódjon.

Istennél minden
lehetséges, hatásos,
ember hitéhez.

Minden értékünk
a szeretet jelenti,
ez a lényegünk.

Elvérzett a nap
Bíborló horizonton
Domb mögé bújva.

Égi vizeken
felhőhajók úszkálnak
- aranypénz a nap.

Bolthajtású ég
alatt nyugalmát fonja
reám az alkony.

A szénaillat
betakarja a mezőt
nyár-üde parfüm.

Szénaillattól
mámoros most a lelkem
nyári részegség.

bakkecske patám
koppan - szikra a sziklán
ugrom szökkenve

két lábon járom
vad szökellő táncom - fű
segít suhannom

kettős szárú síp
rigónak felelget dalt
költve a vágyról

szép nimfám vágya
ha magasból hattyúként
szállva nézne le

Szűk marokkal mérsz
Uram, hogy kijózaníts
ennyi az ember.

gyermekként tátott
szájjal - nyitott lélekkel
tudok örülni

a ló legel - én
mellette állok - fejben
verset kreálok