Új versek

Magot hord kósza
szélfodor, tápláló föld
hol otthonra lel.

Eltipeg a csend.
Parányi zsongás jő, s fény
töri fel burkát.

smaragdként ragyog
bús füzek koronája
a Körös vizén

Komolytalanság -
kompromittálhatatlan
komisz kis kópé

jég-víz-pára - kör
- kristályapokalipszis
Isten konyháján

Könnyű szellő jött:
halk sóhajjal vált el a
levél ágától.

szavaid éle,
mint a fullánk fecskendez
mérget a szívbe

Tisztább tükör az,
ahogyan másokkal bánsz,
mint saját szavad.

elszabaduló
paripák sörényébe
szél kapaszkodik

Halvány sugarát
a Nap tóba mártotta,
megaranyozta...

papírra vetett
szómagból nőtt vallomás
szonett-szirmokon

Kopár sírkövek
közt ordítva tombolok.
Miért hagytál itt?

Én szellő leszek,
hogy megsimogassalak
mindennap Téged...

A legutolsó
tévedésed lehet a
legjobb tanítód.

Tiszta lelkekből
áradó gondolatok
gyógyhatásúak.

Méltóságosan
szerény lélek hatalmas
- gőgös parányi.

szempilláidon
csábítóan csüngenek
a másodpercek

Kiborító! Tíz
burrito-t burkolt be egy
böhöm burkoló.

Amit magadról
gondolsz, annál ezerszer
többre vagy képes.

Nyugdíjaztam a
képmutatásom, s világ
derűje nyílt rám!

Nos, a gyűlölet
Mint eldobott műanyag
Hulladék szennyez

Ha a sors sokszor
lesújt ránk, jellemünk is
veszélybe kerül.

nagy erejű szél
mennydörgő egek - vizes
madárlábnyomok

Temető fái
között, a lomb sóhaja
holtak beszéde.

Szivárványt rajzolt
az égre, megbékélés
jeleként az Úr.

Addig kötöttem
a karóhoz, ameddig
szalonna nem lett.

lágyan feszül az
orchideaharisnya
az éj combjain

Gyermek szívekben
keresd a lelki békét,
ott kikelet van.

Nevettük, ha a
pedellus becsöngetett...
most már a halál.

Az egészséges
önkritikám szerint nincs
tökéletesség.

narancsvörös ég
mézédes estéjén szél
fúj hajnali pírt

letelik lassan
a kiszabott juss egyszer
csak elszállunk - huss

Virágot nézve
döbbensz rá, hogy az élet
mily tökéletes.

A múlt nem számít,
hisz minden pillanat egy
új lehetőség.

A víz köveket
a szeretet lelkeket
csiszol simára.

rőt hajnallal jön
dideregve s párát fúj
morcosan az ősz