Tekintetről szóló haiku versek

alámerülve
mély pillantásaidba -
egekig emelsz

Fényhintán ringó
ábrándos tekintetem,
avarba pottyant.

Apró csillagok
Ragyogtak a szemében
Mikor rám nézett

szeretem mikor
magamon felejthetem
a tekinteted

pepita szoknyám
ringásához tapadnak
huncut szemeid

észre sem vettél
másra pillantottad az
önbecsülésem

Kérdeznem sem kell
hisz a válasz ott csillog
a szemeidben

Beszédes csended
többet mond minden szónál:
szemedbe írva.

ahogy rám tekint
pillasugarán szórja
lelkének fényét

Megpihenünk majd
egy fa alatt a réten,
egymás szemében.

tekintetedben
feloldódva érzem, most
igazán élek

Kérkedik a hold
színezüst szemeidnek
fényéből lopott

Milliárdszor hét
és fél szempár közül is
egyben olvad fel.

télen érkeztél
mégis a tavaszt látom
tekintetedben

Szürke fellegek
mögül kibúvó napként
nevet rám szemed.

Egy futó mosoly,
két összevágó szempár,
városi kaland...

hallgatásomnak
bőbeszédűségét a
szememben keresd

Szemedbe nézve
tekinteted tüzénél
többé nem fázom.

szemed tükrében
magamat láthatom te
szívemben látszol

Amikor szemed
csillag volt, megértettem
a távolságot.

meztelen szemünk
szép összevillanása
világegyetem

Szemrebbenésed
szívemben vihart keltett:
pillangóhatás.

Összesimuló
tekintetek - szemekkel
játszott szerelem.

Szemek felelnek
- egymásba felejtkezve -
kérdezetlenül.

Meleg tekintet
akár szavak nélkül is
lelket gyógyíthat.

idegen szemek
fényképeznek bezárom
titkom nem adom

A szemkontaktust
ma bízd lelkünkre - csak döntsd
hátad enyémnek.

szemed tüzében
elolvadó csendjeim
gyönyörré válnak

Szép, bús szemednek
mély tüzébe olvadok
hű kékeimmel.