Haiku versek a nyárról

nyárfalombok közt
elhagyott fészek mereng
a tavaszt várja

Nyár a tavaszban.
Lehűtötték a szentek.
Fűteni kellett.

Parazsat fúj a
nyári naplemente az
ég közepébe.

Romkocsmában is
áztak már el emberek
nyári aszályban.

estike illat
fűszerezte lánykorom
fülledt nyarait

Tető alá költ
hangos csicsergést a nyár
hiányozni fog.

Pacsirtaröptű
mezőn napszítta kazlak
közt hever a nyár.

Széna illata
édes emléket idéz:
volt egy régi nyár.

Arany mezőkön
Búzaszemekben pihen
Nyárnak emléke.

nyári délután -
meggyfa remeg a szélben
gyümölcstelenül

Aranyműves a
nap, tüzes műhelyében
izzik már a nyár.

Tavaszi zápor,
nyári jégeső, békák,
s őszi szél süvít...

pipacs szirmú lány
vörös mezők hullámán
nyár amazonja

tengernyi varázs
egynyári virágzásban
minden perc csodás

Sárkérget hizlal
a vén lápra - emlékül
nád helyett a nyár.

friss nyári szélben
árvalányhaj lengedez
mint szűzi fátyol

mezítlábas nyár
futkározik a réten
szellő kergeti

Elsuhant a nyár -
avar illatú erdő
őrzi emlékét.

Búzamező ring,
reszket a hőség, a nap
kalászt aranyoz.

opálos ködben
lépked a nyári reggel
napfényt keresve

virágszirmokon
pereg az őszi eső
nyár porát mossa

Szellőrózsákra
Élénk színeket mázol
Csendben a napfény.

fák hűvöséből
távoli délibábbal
hívogat a nyár

Izzó beton tér
regél tüzes meséket
tikkadt fák alatt.

Ezüst víztükrön
Nyáresti szellő ringat
Lótuszszirmokat.

díszes díványán
fénykoszorú hempereg
nyárgyepre kárpit

Piros muskátli
hajnali gyöngykönnyében
megcsillan a nyár.

Virágok nyílnak
Felöltözött a világ
Nyári ruhába.

Tüzes inget ránt
a hajnal, Napra ásít
száraz torokkal.

hajnali fényben
szalmabálák tövében
megpihen a nyár

Katángszirmokra
Csendes napfény pacsmagol
Bogárzümmögést.

Csillagfény ringat
Üde tücsökdallamot
Fűszálak hegyén.

Orrodra szeplőt
spriccel a szertelen nap,
méhek rajzanak.

szalmakazalban
a tavalyi nyár bújtat
búzavirágot

Mint fáradt varjú,
tölgyfa ágán megpihen,
álmodik a nyár.

kékes hegycsúcsra
tüzes napkorong éget
izzó levegőt